POSITIV AESTHETIKA

135
1. a két recze megfelelő helyi ingerületei megkülön-
böztethetlenül nem olvadnak egybe; a stereoskopon tett
kísérleteivel bizonyítja;
2. a megfelelő reczehelyek érzései nem megkülönböz-
tethetlenül egyenlők; bizonyítják vetélkedéseik;
3. mind a két kép egyidejűleg jő tudatunkba. Össze-
olvadásuk a figyelem munkája;
4. a megfelelő reczepontok szemérzéki benyomásai
egyenlően vagy közel egy helyhez kötvék. A képzelem meg-
zavarhatja ezt.
A tapasztalati elmélet tehát a jelek gyakorlati megta-
nulásából magyaráz mindent. Analog a fejlődő térszemlélet
e szerint valamely betűrendszer vagy nyelvrendszer elsajá-
tításával. Rendestől eltérő feltételek érzéki csalódást eredmé-
nyeznek. Analog jelenség ez, az Exner-féle gondolati hibák-
kal, mikről alább. Érzéki csalódások pl. tükrözés alkalmával,
mindig oly tárgyakat hiszünk magunk előtt jelenvalóknak, mi-
nőknek jelen kellene lenni, hogy a megfigyelés rendes módja
mellett ugyanazon reczekép támadjon.
A fejlődő térszemléletben segítenek bennünket – Helm-
holtz szerint – az öntudaton kívüli következtetések. Első
hangzásra paradoxon, mely voltakép nem az, ha az öntudat
szót Helmholtz-iasan értjük, a hogy fennebb a hangpsycho-
logiában is értenünk kellett. A tudás következtetésein kívül -
mondja – vannak «ismerésünkének is következtetései. Ily
«ismerésének nevezi a járás megtanulását, bizonyos izmaink
beidegzésének ismeretét. Így a beszéd. Ezeknek is vannak
emlékképei és associatiói is. Ezek az érzéki emlékképek – sze-
rinte – rendkívül fontosak. Bizonyos ember sajátszerű hangja
felismerteti velem ezt a bizonyos embert. Művészi képmásolás,
istenszobor, nem tenné rám bizonyos jellem, vérmérséklet,
hangulat megfelelő benyomását, ha nem tudnám, hogy ily
és ilyféle arczvonások, arczjáték, minőt mutat, az esetek nagy