POSITIV AESTHETIKA

218
kellemetlen. Ezután járul meg az érzéklethez a benső hangulati
velejáró, mely színezi a benyomásokat, kellemesnek vagy kel-
lemetlennek tünteti fel az egész szervezettel szemben. Bár a
hagulati velejárót, ennek kellemes, kellemetlen színezetét egy-
előre kizártuk az érzéklet fogalmából, az érzéki-kellemes-
kellemetlennel számolnunk kell.
Ennek aesthetikai szerepével a régi aesthetikusok keveset
foglalkoztak. Plato épen a szép érzéki elemét tagadta. Hegel
szerint: Das Metrum und der Reim ist als der erste und
einzige sinnliche Dutt iür die Dichtung. A realisták, pl. Kirch-
mann, már beleveszik a szép határozmányai közé az érzéki-
kellemest.
A szépnek általában érzéki-kellemesnek kell lennie.
Az aesthetikai hatás első, azaz alapfeltétele az érzéki-
kellemes. Körülbelől e tételnek és a később előadandó «közre-
hatás» elvének kapcsolata az a törvény, amelyet nálunk
Beöthy Zsolt formulázott határozottan egyetemi előadásain.
s az «.aesthetikai alap» törvényének nevezett el.
Az «aesthetikai alap» törvénye ugyanis az érzéki
benyomás minőségére vonatkozik. Beöthy szavaival: Az érzéki
benyomás maga alkalmas alapja legyen a szép egészleges
hatásának. A puszta érzéki hatás kellő alapja legyen a szép
egészleges aesthetikus hatásának. Az érzéki benyomás oly
hangulatot keltsen, mely az illető szép mű tartalmi, értelmi,
érzelmi hatásához legmegfelelőbb. S ez már átvisz a hangulati
velejáróhoz. így – szerinte – a tiszta, derült, ragyogó olasz-
országi tájnak aesthetikai alapja a derültség. Esőben, borult
időben veszt hatásából. De már e példában látjuk, hogy ez
voltakép Fechner «közrehatás» törvényének, vagy Taine
«hatások összpontosítása» törvényének alkalmazása az érzéki-
kellemesre. Ha Fechner «közrehatás» törvénye szerint az egy-
irányú aesthetikailag ható elemek, tényezők összetétele fokozza
a hatást; ha Taine «hatások összpontosítása» törvénye: