POSITIV AESTHETIKA

424
zetével fogyó energiája az illető associatio-pálya régebbi mű-
ködéseinek hozzáillő energia-maradványával összegeződik,
mondjuk talán inkább dispositiójával erőben nyerni fog,
tovább terjed a dispositiós pályán a mozgás-központokra, s
mint mozgásizgalom fejezi be e legfelsőbb fajta bonyolult
visszahatást. Ennél tehát a centripetal molecularis mozgás
megakad, szétterjed az érző-központokon, tovább terjed az
associatio-pályák területén s csak aztán vetődik át a moz-
gató központok útján centrifugai irányba.
Az agykéreg associatio-pályain hosszabb ideig veszte-
gelve, a szürke állomány pyramidalis sejtjeiben tudatossá
válik. Ez tehát a tudatos visszahatás, ezt értjük rendesen
a voltaképeni akarat alatt, a mit volitiónak neveznek, ez a
szándékos visszahatás.
Ε tudatos visszahatás, e tulajdonképeni akarat lényeges
eleméül szokták említeni a megfontolást, a választást, az
elhatározást. Mindez nem egyéb, mint a centripetal izgalom
ide-oda terjedő veszteglése az associatio-pályákon. Herbert
Spencer szerint mikor a reflex nagyon összetett lesz, Szo-
katlan és ingatag, akkor támad fel az emlékezet, ész és
érzések s képzelt mozgásváltozások (ideal motor changes)
harcza keletkezik, míg végre egyik képzelt mozgásváltozás
valóságos mozgásba megy át és ez az átmenet a képzelt
mozgásváltozásról valóságosba, ez az akarat (this passing of
an ideal motor change into a real one, we distinguish as
Will I. 497.). Ugyanígy mondja Ribot: az akarat nem egyéb,
mint «átmenet a cselekvéshez» (passage à l'acte).
Mivel itt voltakép tehát associatio-pályák képzetkap-
csolásai határozzák meg a visszahatást, igen találóan nevez-
ték el az angol életbuvárok: Maudsley s Lewes «impulse
by ideas»-nak, Ribot meg «activité idéo-motrice»-nak,
tehát képzetről-mozgásra való működésnek. Ha mint kapcso-
latot tekintjük, érzéklet, hangulat, képzetkapcsolás és mozgás