POSITIV AESTHETIKA

337
de egészen oda le nem sülyedhet. Ez gyakorlati észrevétel a
kettő viszonyára. A népköltészet és műpoesis főkülönbségét
a képzetforgalomban látjuk, melyekhez a hangulati különb-
ségek alaptényezője csatlakozik.
Különös figyelemmel vagyunk mindig a népköltésre,
mert sajátos helyzete,, szerepe az újabb időkben a tudomá-
nyok figyelmét is méltán magára vonta. A folklore hirdette
néplélek (Volksseele) néppsychologiai (Völkerpsychologie) meg-
ismerése főkutatás-teret talál ép a népköltésben. · Továbbá
ez az a bizonyos nyilatkozata a költésnek, mely időleges
fonákságok, múlékony visszásságok és korhibák, ferdeségek,
divatőrültség martaléka nem lehet. Ez közvetlen, korlát-
talan, mesterkéletlen, kordákba nem szorított megnyilatko-
zása az emberi lélek aesthetikus hajlamainak. De másrészt
a képzetforgalom e sajátos közös irányítása, az általános
ilyetén aesthetikus műve megmenti a népköltést attól, amiben
sokszor nagy költői egyéniségek s művészi eredetiségek a
közzel, az általánossal, az átlagossal szemben részesültek:
a megnemértetés csapásától.
A megnemértetés csapását ugyanis ép a'kor olyan átla-
gosan állandósult kapcsolataiból kell magyaráznunk, melyekkel
a kérdéses egyéni kapcsolások annyira ellenkeztek, annyira
összeférhetetlenek voltak, hogy a kor nem tudta megérteni,
befogadni:
Gyakran nem érti emberét a kor;
Nagyot teremt nagy lelke erejébül . . .
(Petőfi.)
sőt sokszor nem tudta egyáltalán eltűrni s a megkövesedett
hagyományok összezúzó, iszonyú erejével ment neki az egyén-
nek s taposta semmivé.
Nem is szólva a vallás martyrjairól s a szabadság-
harczok vértanúiról, kiválóan láthatjuk ezt a tudomány törté-
netében. A tudomány igazi «vértanúi» ezek. A megnemérte-