POSITIV AESTHETIKA

VIII.
A tragikum physiologiája.
A tragikumról Aristotelestől kezdve sokan és sokat
írtak. Nekünk e vázlatos munkában nem lehet adnunk e
sokféle elméletet és magyarázatot, de nem is czélunk. Mi
itt positiv úton haladva nyert eddigi eredményeink alapján
természeti magyarázatát akarjuk adni a tragikum érzésének.
A nyájas olvasó azután a különféle elméleteket összehason-
líthatja e positiv, természeti magyarázattal s meggyőződhetik,
hogy e természeti magyarázat egyszersmind legteljesebb, leg-
eredetibb meghatározását adja a tragikum érzésének, míg
az egyes elméleti aesthetikai s metaphysikai meghatározások
többé-kevésbbé hiányosak, tökéletlenek, amennyiben nem
eredeti alakjában ragadják meg e lelki folyamatban össze-
elegyedő tényezőket, hanem csak másodlagos, sőt esetleg
harmadlagos vonatkozásaikban.
Ε meghatározásokban ugyanis többé-kevésbbé szerepel
valami Egy és valami Általános, mely általános ezt az Egyet,
– mely kiváló erejénél fogva szembeszáll vele, kihívja, de
a küzdelemben mintegy megtagadja önmagát, – a maga
Altalános voltának erejével eltiporja, megsemmisíti.
Tekintsünk már most végig Shakespeare tragédiáin. Itt
van a velenczei köztársaság ékessége, Othello, ez az izzó
vérű mór, kit vére, féltékenysége romlásba sodor a simalelkű,
nyugodt vérű, sokszor nem egyenes lelkű fehérek között.
Amott a férfiúi bátorság és ügyesség kiválósága önuralom