POSITIV AESTHETIKA

145
dentalis apperceptio, ha Kant nyelvén beszélünk. A kapcsoló
tudat egységével fogok fel mindent egységesen, mint az én
érzékletemet és mint egységes tárgyat. A külvilág felfogásában
e tiszta, kapcsoló tudat a legfőbb tényező. A tudat kapcsolása
adja az én és a tárgy fogalmát, mint összes képzeteim és egy
képzetcsoport egységét. A rendet és szabályszerűséget mi
viszszük be a tüneményekbe, melyeket természetnek neve-
zünk», «így a tiszta értelem törvénye kategóriáival minden
tünemények synthetikus egységének».
Végül ahogy az érzékiség formái a tér- és időszemlélet,
az értelemé a kategóriák volnának, úgy a tiszta ész formái,
Kant szerint, az úgynevezett regulativ eszmék: «a gondol-
kodó alany, a tünemények és a tárgyak föltételeinek absolut
egységei». Értve a gondolkodó egysége alatt az ént, melynek
végletekig fejlődése a halhatatlan lélek fogalma; a tünemények
egysége alatt a világ s a dolgok feltételének egysége alatt
valami erő, végső fejlődésében az istenség fogalmát.
Reánk nézve mindebből két fontos tétel válik ki:
Először, hogy a tér és idő csak érzékleteink rendje,
elménk felfogó formája, melybe rendezi az érzékiségadta
anyagot, szemléleti forma, mert ép az ilyetén rendezés a
szemlélet.
Másodszor, hogy az érzékiség anyagának feldolgozása,
felfogása a szemlélet keretén belül újabb és újabb synthe-
sisek, egységesítések által történik a legnagyobb egységben:
a kapcsoló tudat egységében. Az egész, synthetizált rendszer
ismét a regulatív eszmék, az irányító eszmék egységesítő
hatása alatt áll.
Ez utóbbi tétel általános igazságához, tudniillik hogy
érzékleteink rendezése, a szemlélet újabb és újabb egysége-
sítésekből áll, szó sem fér, s fontos aesthetikai következmé-
nyeit is fogjuk látni.
Ami azonban az első tételt illeti, ez a híres Kant-féle