POSITIV AESTHETIKA

445
korlottsága adja meg a mozdulatoknak biztosságát, határo-
zottságát. Az ily mozgás nem lesz alaktalan, helytelen, této-
vázó, bizonytalan; biztos lesz, de még nem kedves. A «kellem»
több, bonyolultabb valami ennél a mechanikai szépségnél.
Más is kell hozzá.
Souriau «A mozgás aesthetikája» czímű könyvében,
melyet a szemlélettani részben ismertettünk, mint láttuk, a
«természeti és erkölcsi könnyedség kifejezését» veszi még
hozzá főhatározmányul, melyet aztán több részletmozzana-
taiban is vizsgál és meghatároz. Ez is igaz.
Részünkről azonban úgy határoznók meg e könnyed-
séget, hogy a kedves mozdulat feltételéül kell tartanunk még
az életműködés bizonyos fokú elevenségét, mit az izmokra
nézve «rugékonyság»-nak szokmnk mondani, s ez teszi
könnyeddé a mozduíatot. A legcsekélyebb erőfeszítés, vagy
erőfogyasztás csak biztossá teszi, pedig csak a biztos és
könnyed végrehajtásban láthatjuk a mozdulatok kedves vol-
tának, a testmozgásbeli szépnek határozmányát.
A testmozgásbeli szép, a «kellem» (grâce) tehát abból
áll, hogy mozdulatok végrehajtása biztos, azaz a legcse-
kélyebb erőfeszítéssel történt és könnyed legyen.
Megjegyzem, hogy itt mindig csak a testmozgásokról
volt szó, a mozdulatok kellemességéről, s nem az általános
mozgásbeli szépről, mely a tánczművészetben s balletban
nyer művészi kifejezést s melyről, mint tér- és időszemléleti
szépről annak idején már szólottunk.