POSITIV AESTHETIKA

454
«Brit. Med. Journ.», Dec. 6tb, 1879.), később Florenczban
járván, meglepetve vette észre, hogy eddigi tapasztalatai meny-
nyire összevágnak a Medici Venus s aztán egyéb görög szob-
rokon észlelhetőkkel. Ezek szerint megkülönböztette már most
az ideges kéztartást (nervous hand), melynél a csukló kissé
hajlítva, a négy ujj tőben mérsékelten hátrafeszítve túl az
egyenes vonalon s az első és második ujjpereczek kissé haj-
lítva, míg a nagyujj a többiektől kissé el- s hátrafeszítve (The
wrist is slightly flexed, or bent, the metacarpophalangeal joints
are moderately hyper-extended (extended back beyond the
straight line), the first and second internodes being slightly
flexed. The tumb is extended backwards, and somewhat ab-
ducted from the fingers), s melyet a művészetben rendesen
a szépség vagy a gyöngeség és ideges izgatottság kifejezé-
sére használnak (commonly used in art to express beauty
or weakness and nervous excitability), s ezért rendesen női
alakoknál, ritkán a férfialakoknál (common in female figures,
uncommon in those of males); továbbá az energikus kéz-
tartást (energetic hand), melynél a csukló a rendes tartás-
ban s az összes többi ízületek mérsékelt hajlásban; végre
a szabadtartású kéznél (hand in fright) az összes ujjak
kinyújtva s maga a kéz csuklóban kissé hátrafelé. Az ideges
kéztartást találta például a Medici Venuson, amely szobor
ideges nőt ábrázol, amint kezeivel el akarja takarni testét,
aztán egyik görög edényre festett vázlaton, melyen leányok
és ifjak mulatnak együtt, a Bor-isten ünnepén, akik «ez ünne-
pet kivéve, ritkán vagy sohasem voltak együtt» (Hamilton:
«Outlines from Figures upon Greek Vases &»). Az energikus
kéztartásra példakép említi a British Museum-beli Dianát és
a farnesei Herkulest, a szabadtartású kézre pedig a flórenczi
Pitti-Galleria Káinját («Studies of Postures Indicative of
the Condition of Mind, as Illustrated in Works of Art.» –
«The Journal of Mental Science», April, 1884.).