POSITIV AESTHETIKA

511
az aesthetikai működéseket illetőleg. Ép a természeti milieu
sugaló behatásai, a természeti suggestiók e tekintetben a leg-
hatalmasabb különbségokozó tényezők. De ki mondaná mind-
ezt hypnotikus suggestiónak? Tán azért, mert nem tudatos,
vagy mert általános elemi hatású? Csak a szó erőltetett s
így helytelen használatával tehetnők.
Igaz, hogy a szép mű is elementárisabban hat a gyen-
gébb idegzetüekre, hogy így a szépnek nemcsak rabja, hanem
betege is lehet az ilyen idegrendszer. A világirodalom lyrikusai
közt az oly nagyszámú korán elhalt költők ép ily betegei
voltak a szép gyönyörének. Nem azt mondjuk ezzel, hogy
ez pusztította el őket. Korántsem. Ellenkezőleg azért voltak
annyira rabjai az ily aesthetikus elragadtatásnak, rajongás-
nak és felmagasztosulásnak, mert éppen gyengébb szerveze-
tűek voltak, gyengébb volt idegrendszerűk s így alkalmasab-
bak voltak az ily suggestiókra, mint a hypnotikus suggestióra
is az ilyenek alkalmasak.
Így tehát bizonyos tekintetben rokon suggestióknak
tekinthetjük a művészit és a hypnotikust. Azt mondhatjuk,
hogy a művészi suggestio több tekintetben hasonlít a hypno-
tikus suggestióhoz, de csak ennyit s nem azt, hogy a szép-
élvezők elragadtatása hypnosis. Könyve Záradékában Souriau
is már csak annyit mer mondani, hogy a «suggestio tekin-
télyes szerepet játszik a szép merengésében s a művészet-
ben» s védekezik, hogy még sem volt felesleges e nagy
munka legalább a művészi hatások ismeretére vonatkozólag.
Ha már most a művészi suggestio ez eredményét, ezt
az elragadtatást, rajongást, merengést, ezt a lelki állapotot
tekintem mint kapcsolatos működések combinatióját, mint
minden ily érzésnél, felindulásnál mindenekelőtt meg kell
különböztetnünk az érzéki benyomás folytán létrejött érzéki
képeket hangulati velejáróikkal együtt, azután az ezekhez
fűződő képzetkapcsolásokat újabb hangulati velejárókkal s