POSITIV AESTHETIKA

313
többek közt agyvelejéből a felhőket. Íme a víz rendes kör-
forgása a természetben, az elpárolgás, felhőalakulás, a kelle-
metlen csapadék, melyet a föld mélysége magába szí, a ki-
bugyogó források, a megnövekedett folyam s így ismételve
elölről – mily bonyolult regét alkotó kapcsolatoknak voít
megindítója.
A természet suggestiója tehát, ha most a hangulatot
nem tekintjük, a legtöbbször ép alakító képzetkapcsolatok
felébresztésében nyilatkozik.
Ugyanaz az eset, ha történeti adatokat dolgoz fel a
költő, csakhogy ekkor a természet helyett azok a történeti
adatok, pl. az Ulosvai-féle históriás ének a suggestiv tényező.
Ugyanez a tökéletlen benyomásokat felidézett képzetekkel
kikerekítő kapcsolás dolgozik a népnél, mikor a történeti
tények emlékeiből csodás, kalandos mondákat sző. Érdekes
példa a nép ajkán máig is élő Toldi-monda, melyből leg-
jellemzőbb a népi naiv aesthetikus világnézletre a császárral
való találkozás. Az ily kapcsolásokat értette Gyulai « a nép -
képzelet mondaalkotó kohója» alatt. Ugyanez a lelki mun-
kásság nyilvánul nálunk a betyár- és zsivány- s a gyérebb
katona-balladákban ép ügy, mint az angol Robin-Hood-balla-
dákban. Különösen érdekesek e kapcsolatok tekintetében a
még most is fejlődő katona-balladák, melyek legszebbje a
Gyenge Sándor nótája.
Még közelebbről tekintve még fontosabb szerepet kell
tulajdonítanunk e kapcsolásnak. Szerintünk minden költe-
mény, vagy igen sok költemény keletkezése ugyanis így
magyarázható: A költő lelkében ködösen, homályosan föl-
ébred valami emlék, valami történet, dal vázlatos képe,
fogamzó alakja. Lassankint illő formát találva, megalakítja
eszméjét s szavakba fejeződik ki, a képzetek egymást követő
sora. Ez alakító munkásság már. Megelőzi s alapját adja
a hangulat. Kell valami sajátos benyomás vagy emlék.