POSITIV AESTHETIKA

497
környéki értágulás jellemez s melynél ép ez utóbbi tünet
következtében bőségesen folynak a könnyek, az arcz vörös,
s az izomrendszer által activ kifejezést nyer az indulat.
Az indulatoknál tehát Dumas szerint mindig elsődle-
gesnek találjuk a központi, az ágybéli változásokat. Nem az
egyes képzet, hanem a képzetkapcsolás folyamata a kiinduló
pont. Meynert szerint a rossz hír, pl. barátom haláláról,
eltörli, felbontja igen sok megszokott, benső kapcsolásomat,
és helyükbe új kapcsolásokat kényszerít tennem, amelyek
nehezen alakulnak és fárasztanak. «E működés szünetelésének,
e fáradtságnak a tudata a szomorúság jellemző tehetetlenség-
érzése.»
A dissocialódás, a megszokott associatiók felbomlása,
és az újabb, nehezen alakulni akaró kapcsolatok perspektí-
vája teszi azt a hatást az elmére, amit Meynert «legyőzhe-
tetlen munkának» nevez. Meynert mellett Dumas felhozza
Paulhant és Dumont-t, akik ugyanerre látszanak czélozni. Ez
az idegkimerültség, fáradtság pedig, tudjuk Meynert szerint,
a functionalis szünetelésben és érszűkülésben nyilatkozik.
Ezért mondhatta Meynert, hogy a fájdalom érzése az intensiv
érszűküléssel kapcsolatos.
Míg tehát az örömnél a képzetkapcsolatok könnyű,
szabad, mondjuk mintegy elemi erővel neki induló játéka
volna Dumas szerint az elsődleges tényező, addig a szomorú-
ságnál a képzetkapcsolásbeli ellentmondás, a szervezetre
nehezedő újabb kapcsolatok munkája visz ily szerepet; az
előbbi értágulással, az utóbbi érszűküléssel jár.
Dumas tehát általánosságban beigazolta Lange érmoz-
gató elméletét, mely szerint az indulatok érmozgató válto-
zások. Akár a hypotensiós, akár a hypertensiós örömöt
tekintjük gyorsabb érveréssel és lélegzéssel; akár a hyper-
tensiós, akár a hypotensiós szomorúságot lassúbb érveréssel
és lélegzéssel, «nem képzelhetünk el igazi, mély örömet,