POSITIV AESTHETIKA

118
mészetesen kívül, a külvilágban keresi az okot, Es épen e
tünemény sokszor a legszebb reflexiók szülő anyja. Túl-
érzékeny szervérző központjaik mélyebben, közelebbről érint-
vék a természet képeitől. Erősebben hat rájuk minden s
ők mélyebb értelmet helyeznek a képekbe, keresve e mélyebb
hatás, illetés okát. Ε pathologiai megfigyeléseket Oláh Gusztáv
dr. egyik érdekes czikkéből vettük át (Természettudományi
Közlöny. 1890.)
Túlságban ez betegség például: Lenaunál, Mussetnél;
Rousseau halála előtti éveiben stb.. . nálunk a korán elhunyt
Reviczki szintén, utolsó éveiben ennek volt áldozata. De bizo-
nyos fokig a «költői kedély» a «művészi hajlam . . . érzék . . .
lelkület» maga, amit a francziák után impressionista szóval
jelzünk, értve alatta a benyomások iránt érzékenyebb ter-
mészetet. Ez az aesthetikus felfogása a világnak, amit metha-
physikusok úgy fejeztek ki, hogy benyomásainkhoz érzelmi
járulékot csatolunk, voltakép nem más, mint a benyomás és
hangulati velejárója. Ennek a hangulati velejárónak rend-
kívül fontos szerepe van az aesthetikus érzésekben. Ez teszi
kellemessé (gyönyör, öröm ...) és kellemetlenné (fájdalom,
bánat . . .) a benyomásokat. Ez a színező, érzelmi vonat-
kozást adó, hangoló tényező. Mi legalább ezt tartjuk a leg-
lényegesb elemnek az aesthetikus szellemműködések compli-
catióiban.
Végig tekintve a psychikus működések ismertetésén, úgy
találjuk, hogy ezek is oly centripetal izgalmak, melyekre a
központ felel. A szorosan reflectorikusoknak nevezett műkö-
déseknél a felelet előrevárt és rögtöni. Lényegében azon-
ban mindkettőnél a külvilág hatása folytán jött centripetal
izgalomra való feleletről van szó. Ezért mondhatta Helmholtz .
hogy az « ember veleszületett természetének hatásakép csak
reflexmozgások és ösztönök vehetők fel». Ha végre a néme-
lyektől automatikusaknak nevezett működéseket nézzük, néze-