POSITIV AESTHETIKA

179
pont, közelebbről a szemmozgások, mivel ezekkel fogjuk fel
a betűk alakját, központjának, ez izomérző (kinesthésique)
kéregrésznek szünetelése szóvakságot (cécité verbale) ered-
ményez; a hallóközponté szósüketséget (surdité verbale); a
beszédközponté kéregbeli némaságot (aphasie, aphémie) s a
kézmozgatóé írni-nemtudást (agraphie).
Ez elmekórtani vizsgálatok alapján jött rá Charcot, hogy
€ különféle központok nem játszanak egyenrangú szerepet az
egyes embereknél, hogy az embereket – mint mondja – emlé-
kezetük szempontjából négy osztályra oszthatjuk: látásfajta,
hallásfajta, mozgásfajta emberekre és közömbösekre (les visuels,
ies auditifs, les moteurs, les indifferents). A látásosak látják
gondolataikat, a tárgyakat látásképzetekben képzelik el. Náluk
valamely fogalomnak többi képzete a látásképzet mögé rej-
tőzik, mint Charcot mondotta. Ha valamit képzelnek, azt
tmindenekelőtt látják s csak azután hallják, szagolják és a
többi. A hallásosak vagy hallosak hallják gondolataikat. Amit
mondani akarnak, azt mintegy előre hallják magukban, mint
ezt szépen kifejtette V. Egger a belső nyelvről írott köny-
vében. A mozgásosak sem nem látják, sem nem hallják gon-
dolataikat, hanem mintegy magukban beszélnek, mikor gon-
dolkodnak.
Azóta ez érzéki typusok megkülönböztetése közkincscsé
vált az európai psychologiai irodalomban s már az aesthe-
tikai munkákban is olvasunk látásos meg hallásos művészek-
ről. Világos ugyanis, hogy ha ilyfajta typusok léteznek, a festő
a látásosakhoz fog tartozni, a zenész meg a hallásosakhoz
és a többi.
Sőt azt hiszszük, joggal beszélhetünk még részletezőbb
megkülönböztetéssel festő-, zenész-, képfaragó-, költő-, építész-
typusokról ép e különféle művészek agyvelejének sajátos szer-
kezetét véve alapul. Hogy ilyen typusok csakugyan léteznek,
és hogy az ilyen sajátos typusú agyszerkezet ép úgy átörököl-