POSITIV AESTHETIKA

136
számában, hol előfordul, ama bizonyos jelentőséggel bír. íme
a jelek összetételei és ezek jelentősége – ez a Helmholtz-
féle felfogás. így a látásnál is. Az ily következtetések majora
− mondja – ez a távolság, ez a helyzet ily accomodatiót
és ily mozgásokat kivan, minora: erre nézve, irányítva
szemem, érzem, hogy úgy tekintek, mint a főtétel, a major
mondja; conclusió-ja: tehát ez a tárgy ott és ott fekszik.
Ez azonban már átvisz a szemléleti részhez, hol Helmhotz-
nak e tekintetben is alapvető munkásságával külön kell még
foglalkoznunk.
Ily jelrendszerrel dolgozik érzéki valónk és e jelrend-
szer a nyelvnél, ez önkényes conventió útján, noha ezen
belül bizonyos relatív következetességgel felépült jelrendszer-
nél, melylyel analógiába hoztuk, sokkal finomabb.
A nyelv rendszere 24 hangból áll s mennyi jelt alko-
tott ez elemekből. Érzékeink ezrekre (szem: 250,000) menő
idegrostjai hány combinatiót adhatnak! Érzékiségünk jelrend-
szerének nyelvünk jelrendszerével nem fedett, incogruens nagy
birodalmára szól. a «mire nincs szó, nincsen képzet>, s a
«nem érez, aki érez szavakkal mondhatób – csak érzéki valónk
nyelvének finom és változatos gazdagságára utal. Ily változatos
jelírás hangzó, tarka, illatos, lágy és a többi pompájával takarta
el a természet a dolgok valóságát érzékiségünk elől. Ε vál-
tozatos jelrendszer mérhetetlen gazdagságára vonatkoznak
Petőfi mélységes sorai:
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségéiül.
Óh, természet, óh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! Mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz.