POSITIV AESTHETIKA

312
világot «halvány arczczal», mint «hű leány test vérek» fogják
körül. Vonzódik hozzájok, mert lelkének rokonai, mely «mindig
új és új alakot vált, s mégis folyvást az egykori». Neki is
vannak «könnyűi és villámai». Itt az alakító kapcsolatok egész
lánczolatával van dolgunk. Hasonlóan felemlíthető «Felhő és
csillag» czímű versikéje. Az idéztem «boldog órák emléke-
ként» megjelenő «rózsafelhők» ép ily kapcsolatok, mint a
köveikező sorok is:
Közeleg az este,
Megaranyosodnak a fehér fellegek.
Szép felhők! mindenik úgy megy el fölöttünk,
Mint egy tündérrege.
(Kis-Kunság.)
A régi mythologiákat illetőleg pedig már abban, hogy
az istenek hónát, az Olympost, az Asgardot, a Walhallát, a
boldogság hazáját, a mennyországot a legtöbb hitrege a felhők
fölé helyezi, a villámokban az isten nyilait vagy az «isten-
nyilát» látja, a felhők közt hadakozó ősöket vél vándorolni,
hatalmas alakító kapcsolatokat kell látnunk, melyeket a
felhők változatos látványa indított meg. A felhők e sug-
gestiv természetét ép e változatos, bizonytalan formákban és
színekben kell találnunk. Maga az egész égbolt is hatalmas
ily tényező. Hatása alatt jöttek létre a Napistent, Apollót,
Votant, Odint alkotó kapcsolatok. A természet visszatérő,
ismétlődő változásai, körforgásai érdekes ily alakító kapcso-
latokat ébresztettek fel egyes hitregékben. A skandináv mytho-
logia pokla feneketlen mélység, a «szomorú köd-haza», hol.
a pokoli folyamok a romlást, mérget hömpölyögtetik. Ε folya-
mok lassankint megkeményednek, a köd jéggé fagy. De ahol
a felső világ, a tűzország határa van, felengednek és Imer
óriást hozzák létre. Ez óriást – világos jelképe a nagy folyam-
nak, mely a föld alól kibugyogó forrásokból ered – Odin,
a napisten és társai megölik s belőle teremtik a világot,