POSITIV AESTHETIKA

116
másokat kapcsoló-valamit értette. Hogy ezt én fogtam fel s
a mit most fogok fel, azt is én fogom fel – ez a tudat kap-
csoló tevékenyégé, mely öntudatlanul is munkál.
Wundt is így érti apperceptio-elméletében az apper-
ceptio szerepét s az érzést a tudat, e képkapcsoló és felidéző
(suggeráló) tényező állapotából magyarázza. Forel tudato-
saknak a többiek közül elsőrangúakként kidomborodó műkö-
déseket nevezi s ezzel legközelebb jár a valósághoz.
Az újabb kutatások a szervi érzetek közrehatásából
magyarázzák a tudat ez állapotát: az érzést, sőt egyesek-
nél magát a tudatot is. Lássuk e ránk nézve rendkívül fontos
magyarázatot:
Az érző központokba a szervekből túlnyomó része jön
az idegszálaknak. Minden egyes érzékszervi benyomás, mint
izgalom, e szervérző központok egyikére-másikára is átterjed,
s ezek ártják meg a benyomás hangulati timbre-jét. Amint az
egyes benyomás ingere az életműködésre elősegítőleg vagy
ellenkezőleg hat, lesz a benyomás – nevezzük határozottab-
ban, mint mások – hangulati vagy érzésbeli velejáró-ja kel-
lemes, kellemetlen s ezek fokozatai. Ez a hangulati velejáró
színezi a benyomást. Ezt a hangulati velejárót nevezték a
tudat «érzelmi állapotának» (Wundt). A szervérző központok
az agykéregben ugyanis állandóan kisfokú ingerültségben van-
nak. Elmosódott, homályos érzésük, melyet így adnak: a lét-
érzet. Összegezett homályos megérzése ez az életfolyamatok-
nak s olykor-olykor egynek élénkebb tudatra jutása. S ha ezt
a létérzetet értjük «tudat» alatt, akkor igen, ennek állapota
adja a hangulati velejárót, az érzésbeli színét a benyomás-
nak. Csak ily vonatkozással énünkre, létérzésünkre lehet valami
kellemes, kellemetlen, lehet a benyomás, az érzéklet hangolt,
azaz érzet. Ez a fő, s ebben a vonatkozásban, a szervi érze-
tek és érzékletek kapcsolatában rejlik az érzés physio-
logiája.