POSITIV AESTHETIKA

VI.
A képzetműködések főtörvénye.
Láttuk a különféle irányban tovafűződő s a különféle
fokban állandósult képzetkapcsolások fontos szerepét az aesthe-
tikai működésben. Nyilvánvaló mindebből, hogy a képzelet
alkotó tevékenysége miben rejlik. Nem újat alkot – semmi-
ből, amint ily alkotás sem az anyagi, sem a szellemi világ-
ban nem is létezik, hanem a meglevő anyagból, a múltban
szerzett képzetkészletből, a megszokott rendben, a kifejlődött
képzetkapcsolatok útján elindulva alkot újat. új, eddig nem
tapasztalt sorozatot, elegyet.
Ezért mondja Fechner a képzelet teremtő erejéről
beszélve (Bemerkungen über das schöpferische Vermögen
der Phantasie I. kötet 111-113. 1.), hogy a forrás, miből a
képzelet merít, mindig ugyanaz és pedig «mindig a tudattalan-
ságba merült, benne szétolvadt utóhangjai annak, ami valaha
a tudatban volt, és ez vagy amaz külső vagy belső ok foly-
tán, ilyen vagy olyan összeállításban, ismét a tudatba lép-
het» (der ins Unbewusstsein gesunkene, darin verschmol-
zene, Nachklang dessen, was je im Bewusstsein war, und
durch diese oder jene, äussere oder innere, Anlässe, in dieser
oder jener Combination, wieder ins Bewusstsein treten kann).
Magyarán szólva: feledésbe merült visszahangja annak, ami
tudatunkban volt s benne ismét előtünhetik. Szóval a kép-
zelet anyaga, forrása a reminiscentiák, az emlékek, a múlt
képzetsorai.