POSITIV AESTHETIKA

144
rasa, mindent a tapasztalat ad. Kant szerint az elme anyagát,
azaz az érzékleteket igen, kívülről kapja, de ősi formái, álta-
lános törvényei veleszületett sajátosságait képezik. A térben
és időben feltűnő világ tehát a valóságnak már elménk nyel-
vére, sajátos eredeti veleszületett formáiba átfordított kép-
mása. Ép ezt a térben és időben való rendezést nevezik
szemléletnek, innen tehát e rendezés formái: a tér és idő
a szemléletformái. Ez a szemlélet tehát, Kant szerint, már
elménk munkája, mert elménk rendezi egygyé térben és idő-
ben, ez ősi formái szerint az érzékek útján nyert érzéklet-
anyagot s ép ez a térbeli és időbeli egygyé rendezés a szem-
lélet. Ez a Kant-féle felfogás, amelyet a tapasztalatival szemben
transcendentalis feltevésnek is neveznek.
Ez az első fontos tétel, mely Kant gondolatmenetéből
idevág. Ebből egyszersmind maguktól folynak a többi kérdé-
sek és gondolatok, melyek Kant leghíresebb müvének, az
1781-ben megjelenő Kritik der reinen Vernunft-nak tar-
talmát képezik, miből még két hatalmas tételre van szüksé-
günk, melyek ugyancsak elménknek, érzékiségünk anyagát
rendező, mondhatjuk, feldolgozó módjára vonatkoznak.
Kant szerint az érzékekadta anyagot az elme térben és
időben rendezi. Tér- és időszemlélet érzékiségünk felfogó formái.
Vizsgálva már most, hogyan rendezi tovább, hogyan dolgozza
fel elménk az érzéki szemlélet anyagát, úgy találja, hogy
értelmünknek is megvannak sajátos formái, ezek a Kant-
féle kategóriák: egység, sokság, összesség, valóság és a többi...
Vizsgálva az érzékiség és értelem e formái: a szemlélet és
a kategóriák közt történő felfogásunkat már az «érzékiség-
ben megkülönböztethetjük a sokszerű apriorikus synopsisát,
értelmünk elképzelő erejében a sokszerű synthesisét és ennek
a synthesisnek egységét a tudat felfogásában». «Megismer-
jük a tárgyat, ha a szemlélet sokszerűségébe synthetikus
egységet hozunk bele». Ez a tudatos felfogás = a transcen-