POSITIV AESTHETIKA

140
kell; ez nála öntudatlan, vagy – nem használva Heimholtz
szavát – legalább nem tudatos munka: érzése vezeti ebben. Az
érzetek összejátszására, művészi ensemble-jára érdekes példa
a drámák oly helyei, hol az érzelem vagy szenvedély nagy foka
némán forr s kifejezést csak a zenei közbejátszásban talál.
Ismerjük tehát nagyjában az érzéki érzeteket vagy érzék-
leteket (sensatio), érzéki jelrendszerűnk ez elemeit, mely sok
rokonvonás mellett sok tarka különbséget vet lelkünk elé,
e sokszor hiányos, ritkábban pazarló készletnek, mint anyag-
nak ismerete után áttérhetünk most már arra, mint köti
egybe, mint kapcsolja össze, hogy csoportosítja, hogy hozza
összefüggésbe, rendszerbe, szóval hogy rendezi, hogy dol-
gozza fel ez anyagot elménk.
2. Rendezéstan (Taxeologia) vagy Szemlélettan:
a tér- és időfelfogásról.
Ha érzékleteink rendezését nézzük, tekintet nélkül most
a különféle fajta érzékletekre, általában úgy tapasztaljuk,
hogy érzékleteinket psychologiailag, a tudatbeli látszatban vagy
egymás mellé vagy egymás után rendezzük, azaz vagy egymás-
mellettiségben (simultanéité) kapcsoljuk össze, vagy az egy-
másutánisággal (succession) fűzzük egybe. Az érzékletek-
nek ilyetén egymásmellettiség és egymásutániság szerint való
rendezését tér- és időfelfogásnak mondjuk, mert a valóságos
tér- és idő viszony okról nyújt értesítést, vagy mivel csak mi
nevezzük térnek és időnek, mondjuk inkább a különféle vál-
tozó anyagrendszerek egymásmellettiségéről és egymásutáni-
ságáról nyújt értesítést.
Szigorúan a tényekhez ragaszkodva ugyanis, csak a
valóság tér- és időviszonyairól, csak a testek egymásmelletti-
ségéről s változásaik egymásutániságáról beszélhetünk, nem
pedig tér- és időről. Nem pedig azért, mert tér és idő alatt
az emberek legnagyobb része valami üres (blanc) formát