POSITIV AESTHETIKA

315
jellemzi a ködös, felötlő valamit, azt a regefoszlányt, mitől
nem tud lelke szabadulni. Ez emléket alakítja az a bizonyos
Das ich so traurig bin . . . féle hangulatban létrejött képzet-
kapcsolás s ez alakítás eredménye a Loreley-dal. «Buda
halálá»-nak kezdő szaka is ilyesmit fest. Hullatja levelét az
idő vén fája s a költő az avarban találja e régi regét egy
levélre írva. Ezzel csak azt akarja kifejezni, hogy a múlt
időkből régi rege emléke hat rá s belőle szövi tragikus eposát.
Számtalan ily önleleplezést, ily psvchologiai vallomást a lelki
tevékenység rejtett jelenségeiről találunk a kezdő sorokban,
előhangokban, ajánlásokban. Az «álmodtam ...» bekezdést
sokszor találjuk s ez ép a képzelet álmodozásának festése a
legtöbb esetben (The Dream – Byrontól).
Végül a kapcsolások utolsó fajtáját képeznék azok, me-
lyek természeti tárgyak, jelenségek emberiekké alakításában,
megszemélyesítésében munkálnak. Fechner ezekről «Az ember,
mint a képzetkapcsolaíok központja» (Der Mensch als Cen-
trum von Associationen I. köt. 108.) czímen beszél. A hang-
vezetés, a taglejtés és arczjátékból indul ki. Szerintünk ezek
mozgás-képzetkapcsolatok, s íme ezek újabb képzetkapcsola-
toknak szolgálnak alapul a személyesítő működésben. Fechner
szerint ugyanis, minthogy kedélymozgalmainkat, hangula-
tainkat, értelmi és erkölcsi jellemvonásainkat mindig bizo-
nyos ugyanazon módon ismétlődő hang, arczjáték, taglejtés,
mozdulat, helyzet fejezi ki. s a dolog természetében rejlik,
hogy az ember leginkább szeret az emberekkel érintkezni s
a legtöbb érdeket talál ez érintkezésben; így az oly formák,
hangok, mozdulatok, helyzetek, melyek bármi módon vala-
mely emberi hangulat, szenvedély, értelmi, erkölcsi jellem-
vonás természeti kifejezését adják vagy csak emlékeztetnek
rá, még ha élettelen tárgynál is tapasztaljuk, lényeges asso-
ciate módosulást nyernek emberi vonatkozásukkal. A költé-
szet az ily rejtett kapcsolatokat mennél inkább törekszik