POSITIV AESTHETIKA

208
nest előre, kissé a látóhatár alatt van. Természetes már most,
hogy az idetérő: convergens mozgásai kellemesebbek lesz-
nek az innen kiinduló: divergens mozgásainál. A szem-
golyó izmainak rugalmassága folytán meg az egyszerű moz-
gásnál jobban szeretjük az ide-oda lengedezőt. Szeretjük tehát
a szem eredeti helyzetének délkörei irányában történő
lengedező mozgásait. Közelebbről első sorban a vízszintes
ilyen mozgásokat (oka tán a szempillák vízszintes nyílása,
vagy az olvasás megszokása) és pedig balról jobbfelé (olva-
sás, Delaunay szerint kevésbbé fejlett e hajlam az alsóbb-
rangú fajtáknál), aztán a függőlegest és legkevésbbé a ferde-
irányúakat. A halló-érzékletek is mozgásokról értesítenek,
így főleg a melodikus mozgásban és a rhythmusban van fon-
tos szerepük. Bizonyos korlátolt sebesség, lassúság és korlátolt
bonyolultság határozza meg a hangzó rhythmus (le rythme
sonore p. 309.) kellemes voltát.
Mindebből kiválóan fontosnak tartjuk, hogy Souriau az
egyéni rhythmust az egyéni szívműködésből magyarázza. Ezzel
ez oly érthetetlen, titokzatos s a kalandos elmélkedők által
még titokzatosabbá megtett aesthetikai jelenségnek természeti,
élettani magyarázatát adta. Fennebb rámutattunk a faji, ethno-
graphiai eltérésekre rhythmus tekintetében. Nemde nyilvánvaló,
hogy az ily eltérések, rhythmikabeli különbségek a faj szer-
vezeti különbségeiből folynak. A rhythmika pedig szoros össze-
függésben van a nyelv életévei, főleg a fejlődés kezdetlegesebb
korszakaiban. A fejlődés ősi korszakában bizonyos faj nyel-
vének kifejlődéséről ép úgy fel kell tennünk, hogy okozati
viszonyban állott azon faj szervezeti, közelebbről beszélő szer-
veinek szerkezeti sajátosságaival, mint ahogy rhythmikájának
kifejlődését az egyéni, itt most faji rhythmusa alapján szintén
csak szervezeti sajátságaiból, szívműködésének rhythmusából
lehet elképzelnünk. így a magyar négyes ütemek az ősi nyol-
czasban, a Zrínyi-versben, a népi tizenegyesben ősi nyomai