POSITIV AESTHETIKA

234
összege lesz az egész csoporthoz fűződő hangulat, hanem az
egyes hangulatok intensitásbeli túlsúlya. Reánk nézve nagyon
is érdekes e képhangulat aggregátumainak vizsgálata. Egy
tragikai gondolat egybefűzte képsorozat végeredményében már
Aristoteles szerint a félelem és szánalom vegyes érzelmi han-
gulatát kelti. Hogy éri el a képsorozat ezt, érdekes tanul-
mányul szolgálhat.
Annyi világos, hogy rokonhangulatok erősítik, ellen-
tétesek gyengítik egymás hatását. Azonos jelentésű képek
hangulatai egymást erősítik. Az oroszlán érzéki benyomását
fokozza a puszta. A tigris csíkos képének benyomását a
vadon bozótja, a leopárd foltos, nyúlt alakjáét a levelek közt
átszűrődő napsugár. Érdekesen hozzájárul itt a képek rokon-
ságához az a tünemény, mit a darwinsták vettek észre, hogy
az oroszlán homokszínű, mint a puszta; a tigris csíkos képe
a bozót egyvelegének felel meg; a leopárd foltos bőre a
leveleken átszűrődő napsugárnak. Ennek oka a természet
czélszerű alakulása a kiválás útján, az alkalmazkodás. Az
oroszlán azért maradt meg homokszínűnek, mert a pusztán,
a sivatagban élt s védelmül szolgált a puszta, a sivatag szí-
néhez hasonló színű bőre (Schutzfärbung). De ép ez, a két
kép rokonságára utal. Őseink folyton együtt érzékelték a
kettőt, s ez kapcsolatot, rokonságot fejlesztett ki a két kép
közt tudatunkban. Minden ily kapcsolat tudatunkban törté-
nik, s mikor fennebb a képalkotást physiologiailag magya-
ráztuk, csak physiologiai alapját adtuk az egységnek, a képi
benyomásnak, ennek ilyeténképi felfogása, a tér, idő rendjé-
ben – hangsúlyozzuk, nehogy félreértessünk – a kapcsoló
tudat dolga.
Természetes, hogy a képek és hangulatok elegyében
rendkívül sok a modulatio az intensitas és minőség szerint.
Ép e kettő az irányadó: 1. a kép, a hangulat minősége, jelen-
tősége, illetve rokonsága; 2. a kép, a hangulat iniensitása,