POSITIV AESTHETIKA

211
rezgések rejthetnek el előlünk. Az értelmi megismerés sokkal
tovább mehet következtetéseivel, eszközeivel. Mit a szem meg
nem érez, megérzi a Spektroskop: az égi testek anyagának
összetételét a szines lángok szétbontásával. De igen lassan s
igen kevésre halad az elme a nagy ismeretlennel szemben.
Nem lehet megszabni a határt: ez ismert; ez az ismerhetetlen
(aknowable). mint Locke óhajtaná. Hisz a természettudomá-
nyok terén ma oly tünemény számtalan akad, melyek meg-
valósulását a legmerészebb álomnál is többnek tartották valaha.
Ily megszabott határral úgy járnak, mint Hegel bolygórendszer-
magyarázatával, mely bebizonyította, hogy több bolygó nem
is lehet, mint amennyit akkor ismertek, s rá egy évre föl-
fedezték a Mercurt, vagy mint Comte Ágost a különben kitűnő
Cours de Philosophie Positive-jában 1842-ben lehetetlennek
jelenté ki. hogy az égi testek chemiai alkatát valaha meg-
ismerhessük, s már 1859-ben Bunsen és Kirchoff a spektros-
koppal megismerték.
Mindamellett alig nyílik meg előttünk, még elménk előtt
is a végtelenség s mérhetetlen az ismeretlen világa, hol csak
a gondolati lyra kalandozhat, melynek sas szárnyat ad a kép-
zelet, mely nem esik a mélységbe, de nem is tudásunkat
szolgálja.
A tudomány feladata a világ képét, felfogását megtisztítni
egyéni s érzékiségünk hozzáadott hibás elemeitől. A mikro-
kosmikus világképek helyett az igaz világképet adni, felfogá-
sunk alanyi elemeit elvonva igyekszik a valóságra reducálni,
másrészt megismerni azt, amiről az érzéki felfogás nem vett
tudomást, legalább parányi mértékben reducálni e sok isme-
retlent kevesebb ismeretlenre. Mind ennek megvannak határai
és korlátai, és bármennyire csodás a tudományok haladása,
bármennyire varázsszerűek vívmányai, a késő kor Hamletje
mindig bátran elmondhatja: