POSITIV AESTHETIKA

552
nevezik, és a fenséges különbségének okát. az alak és eszme.
viszonyában kereste. A kellemesnél szerinte az alak teng
túl, rajta a fősúly, a formaszépség a fő; a fenségesnél meg
az eszme kerekedik túlsúlyra az alakkal szemben. Ez nem
alaptalan megkülönböztetés. A reálisabb «kifejezés» elve-
szerint a kellemesnél ugyanis fő a kifejezés ezek folytán, a
fenségesnél ellenben fő a kifejezendő. Amott gyönyörérzések
forrása az alaki szépség, míg itt a belső tartalom, erő a
tekintély támasztja az egyén veszedelmének sajátos játékát.
Ε megkülönböztetés is azonban csak másodlagos, harmad-
lagos tények megállapításának tekinthető.
A fenségesről s ellentétéről tudjuk, hogy az egyéni
érzés, az egyéni ösztön játéka, a tulajdonképeni szépet, a
a gyönyörűt pedig ezzel szemben faji érzésnek kell tekin-
tenünk. Míg a fenséges és ellentéte egyéni, önző érzés, addig
a tulajdonképeni szép érzése mindenesetre nem az egyénre,,
hanem rajtakívüli másra vonatkozik, tehát altruistikus, Sym-
pathikus, vagyis azon érzések közé tartozik, melyeket bio-
lógiai vizsgálatunk alapján fajiaknak neveztünk el az egyé-
niekkel szemben. Hisz azt a vonzódást, vágyódást a szép
gyönyörét keltő alakok után, azt nem tekinthetjük egyénir
hanem csakis Sympathikus faji érzésnek. A fenségesnél az.
érzés vonatkozása, tárgya az egyén; a gyönyörűnél az egyénen
kívül álló, vele szembe levő tényező. Már pedig az ilyen altruis-
tikus érzéseket eredeti forrásuk szerint fajiaknak neveztük.
Faji érzés lévén tehát a gyönyörű érzése, mint ilyennek
rokonnak kell lennie az összes faji érzésekkel. így rokon a
szerelmi érzésekkel is abban az általános altruistikus, Sym-
pathikus érzés, a vonzalom tekintetében, mely az összes
faji érzések sajátja. De ha közelebbről vizsgáljuk, eredeti
ősforrásaiban talán több rokonság is fedezhető fel a szépérzés
és a szerelmi érzések között, mint amennyit általános faji
érzés voltuk jelleme a sympathiában, a vonzalomban felmutat.