POSITIV AESTHETIKA

470
jük, hogy egyáltalán lehetséges-e ily állapot, – föltétlen nyu-
galomban volna. Az ilyen idegrendszer a maga nyugalomban
levő energiájával, a szintén nyugalomban levő energiájú
rajtakívüli anyaggal szemben zavartalan egyensúlyt (equi-
librium) tartana. Most már minden érzékszervi, vagy szerv-
érző; tehát röviden érző izgalmat, behatást, azaz molecu-
laris mozgást a nyugalomban levő energiájú idegrendszerre
nézve felzavarásnak: disturbatio kell tartanunk. Felzavarja
az idegrendszer nyugodt energiáját s megbontja az idegrend-
szer s a rajtakívüli valóság energiája közt az egyensúlyt. Ez az
egyensúly felzavarása, megbontása: disturbatio equilibrii.
Az egyensúly e felzavarásának elmaradhatatlan következménye
az egyensúlyt vesztett anyagenergiák kiegyenlítődése azáltal,
hogy az idegrendszer ami felzavarást kapott, azt vissza ipar-
kodik adni a környezetnek s ez a visszahatás: reactio.
Csakhogy az idegrendszer távolról sem adja ugyanazt
vissza, amit átvett, sokkal többet, aránytalanul többet ad a
visszahatásban. Igen kis ingerre óriási visszahatás állhat be.
Mind ennek oka az, hogy az a bizonyos egyensúly az ideg-
rendszerben igen labilis, igen ingatag, könnyen kibillenthető
és pedig azért, mert a táplálkozás folytán az idegrendszer-
ben sok energia, potentialis energia gyülemlik fel, mely-
nek labilis egyensúlya könnyen kibillenthető, s akkor a
csekély ingerre is hatalmas energia-mennyiség adódik le, egy
rakás működés pereg le, mely sokkal több energiát képvisel,
mint maga az inger. A disturbatio equilibrii tehát itt csak
aféle kibillentés-, kisütésképen fogható fel.
Találóan hasonlították (nálunk Jendrássik) e tekintet-
ben az idegrendszer viselkedését a robbanó anyagok pl. a
puskapor viselkedéséhez. A puskapor, mikor felrobban, nem
képviseli azt az energiát, melyet meggyújtására fordítottam.
Meggyújtása igen kevés energiámba kerül s a felelet rá, a
hatás aránytalanul óriási. így az idegrendszer is sajátos