POSITIV AESTHETIKA

257
mellett a figyelem folytán előidézett fogékonyságot hatalmas
tényezőnek kell tekintenünk az aesthetikai hatásban.
A szó tágas értelmében nemcsak a felszabadulni vágyó;
felhalmozódott energia megnyilatkozását értjük akarat alatt,
hanem magát ezt a bennünk cselekvő, öntudatos energiát
is. Ily értelemben minden cselekvő működés az akarat nyilat-
kozása. Ilyen s mondhatjuk az energia legtágabb értelmében
értette Schopenhauer az Akaratot (Wille), mint a világot
hajtó, hatalmas Erőt, végtelen Vágyat, mely voltakép az a-
bizonyos Ding an sich a világ külső képe, tőle kapott
hatások alatt kifejlett képzeteim rendszere mögött, melyet
csak közvetve ismerhetek meg (Die Welt als Wille und
Vorstellung. 1818.). «Akarat» alatt ő ugyanazt a valóságot
értette, a mit a természettudományok energia névvel illetnek.
Első sorban, közvetlenül csak magamban ismerhetem meg
ezt a külső kép alatt rejlő Ding an sich-et, mint akaratot,
nevezzük tehát Akaratnak s ne energiának ez az ő okos-
kodása. Ez az Akarat, ez a Schopenhauer nyelvére lefordí-
tott energia aztán különfélekép nyilatkozhatik, vagy amint
ő mondja, objectiválódhatik. Ez objectivatiok egész fokozati
sort képeznek. Alul mint vak törekvés, sötét, tudatlan erő,
ösztön nyilatkozik, s fokozatossabban mindig tudatosabbá
válik a természet három országán keresztül haladva. Később
szól az Akarat sorsáról, küzdelméről, mint valami metaphy-
sikai istenségről. íme mivé nőtt nála az akarat, melynek
pedig voltaképen nem találunk más megfelelőt a valóságban,
mint a mozgás-agyközpontok, a mozgás-sphaera működését.
Az aesthetikai alkotásban az akarat, ez a cselekvő erő,
mint alkotó, formáló, képző erő nyilatkozik. Csakhogy itt
mindig inkább afféle ösztönszerű akarat munkásságával van
dolgunk, melyben a tudatosság, de még inkább a szándékos-
ság alig tapasztalható.