POSITIV AESTHETIKA

428
Vizsgáljuk már most e kapcsolatos működések, a reflex,
az emotionalis reflex s a tudatos visszahatás állandósulá-
sának fokát. Ε kapcsolatok közül az egyszerű reflex a leg-
állandósultabb, s a tudatos visszahatás a legkevésbbé. A kettő
közt átmeneti sort találunk. Szóval az egyszerű reflex a leg-
állandósultabb, s innen felfelé mindig csekélyebb fokú az
állandósulás ereje. És ezt, a fejlődés természetes következ-
ményének kell tartanunk. Az egyszerű reflexnél az áttétel,
a transpositio a legegyszerűbb, itt a centripetal egyenesen
csap át centrifugai izgalomba. Mennél bonyolultabb már most
ez áttétel, annál kisebb fokú a visszahatás állandósulásának
ereje. Kimondhatjuk tehát törvény gyanánt, hogy mennél
bonyolultabb a visszahatás áttevődése. annál csekélyebb állan-
dósulásának ereje, foka, szóval, hogy a visszahatás irányá-
nak bonyolultsága fordított viszonyban van állandósu-
lásának fokával.
Ha már most itt is a bizonyos körön, fajon belül állan-
dósult kapcsolatokat tekintjük, akkor a reflex és tudatos vissza-
hatás között főkülönbségnek azt kell tartanunk, hogy míg a
reflex állandósult, változatlan, azonos visszahatás, addig a
tulajdonképeni akarat változó, egyéni reactio. A kettő azon-
ban egymásba folyó fokozati sort mutat. így mondja Ribot:
«A legelemibb reflextől a legmagasabb akaratig az átmenet
észrevétlen, nem lehet pontosan megjelölni a pontot, ahol a
tulajdonképeni akarás, azaz az egyéni visszahatás (réaction
personnelle) kezdődik. A sorozat egyik végétől a másikig a
különbség két pontra szorítkozik: az egyik oldalon az egy-
szerűség, a másikon a bonyolultság véglete (extrême com-
plexité), – egyik oldalon a faj összes egyedeinek mindig azo-
nos reactiója, a másikon az egyének, azaz térben, időben
határolt sajátos szervezetek szerint változó reactio. Egyszerű-
ség és állandóság, bonyolultság és változatosság lépést tarta-
nak». (Les Maladies de la Volonté p. 33.)