POSITIV AESTHETIKA

309
elemek összetételéhez a sphinxben. viszont ép úgy, amihez
a szokás még nem fejleszthetett ki ily conventiós kapcsola-
tokat, aminek nincs «hagyománya», messze keletnek alkotá-
sát, a hinduk sokfejű istenszobrát fonáknak, furcsának tekint-
jük. Ε tények egyszersmind világosan és találóan mutatják,
mennyire relatív a szép hatásának associativ része; hogy
a physiologiai hatás rendkívül relatív, eléggé láttuk. Mindezek
alapján a szép hatáselemeinek nagy részét relatívnak kell
tekintenünk, igen kevés az absolut, állandó határozmány, az
az absolut constans, mely mindig, mindenütt tetszik.
A történetbúvár és a történeti költő – mint Beöthy
mondja – egyaránt él e kiegészítő kapcsolásokkal, más, más
czélra törekedve. Az egyik az elmúlt valóság igaz, hű képére,
a másik a szép érdekében összpontosított, hatásos képére
törekszik és csak e czéljuk teszi mássá működésük eredményét.
A népietekben ily kapcsolati működést alig találunk.
Része van e tevékenységnek a történeti énekek, dalok ala-
kulásában s egyáltalán a szájról-szájra szálló énekek újabb
át- és átváltozásaiban, de kevés. Inkább az alakító kapcsolás
eredményei ezek.
A kiegészítő kapcsolás magasabb, különös faját külön-
böztette meg előadásain Beöthy az alakító kapcsolásban.
A tökéletlen, elmosódó, ködös benyomások felidézhetnek
határozott képzeteket, melyek határozottabbá, teljesebbé teszik
a benyomást magát: alakítják valamivé az alaktalant. Ily
benyomások az est, az éjszaka képei, a lefátyolozott arcz, a
ködben eltűnő alak. Ezekhez fűződő kapcsolatok művei a
léleklátás, a szellemjelenés, a babona ilyen agyrémei. Hegy-
lakóknál különösen élénken működik az ily kapcsolás. Innen
a hegyek sajátos «emberi» elnevezései, mint Türkenmaid a
Gmunden tó mellett, franczia király a Salzkammerguthban.
Részünkről hozzá tehetjük az erdélyi mondát, mely egyik
marosvölgyi hegyet alvó Decebalnak magyaráz. A történeti