POSITIV AESTHETIKA

175
du peintre czímű könyvéből idézzük a következő két festőt.
Théodore Rousseau így nyilatkozott: «A fák hangjait is
hallottam; mozdulataik kifejezése, alakjuk változó volta azon
tulajdonságukig, hogy a világosság után vágyódnak, egyszeribe
megértették velem az erdők nyelvét». Hasonló Millet kijelen-
tése: «Ha megtudnátok látni, milyen szép az erdő; olykor
hozzá sietek alkonyat felé, ha napi munkámat bevégeztem,
s minden alkalommal egészen megsemmisülten térek vissza.
Az a nyugalom, az a elrettentő nagyság annyira elővesz;
gyakran rajtakapom magamat, hogy tényleg félek. Nem tudom,
hogy az a fanépség egymással mit fecseg, hanem valamit beszél-
nek, valamit, amit mi nem értünk, mert nem azt a nyelvet
beszéljük». Ε tekintetben a festők s más művészek is valódi
költők: megszemélyesítik a lelkes és lelketlen természetet.
Természetes, hogy legnagyobb szerepe van az ilyen
személyesítő szemléletnek a költészetben. A költők «teremtő,
alkotó erejé»-nek nagy részét az ily erős objectivatiók teszik.
A mythologiakat tisztán ily naiv személyesítő szemlélet alkotta
meg a valóság, a természeti tünemények suggerálő hatása
alatt. Ha tovább mennénk, de ez messze vezetne, meggyőződ-
hetnénk, hogy az összes vallások eredetileg, ősi alakjukban,
tulajdonképen a természet suggeráló hatása alatt létrejött
naiv személyesítések a primitív ős ember fejlődő szemléletének
megalakulásában. A költők a természet, a környezet, a milieu
suggestiója alatt most is így «teremtenek, alkotnak».
A népnél természetesen legfejlettebb e naiv szemlélet,
illetve fejletlenebb magának a szemléletnek, tudatos és kevésbbé
tudatos következtetések útján való feldolgozása. Feldolgozza
ő is szemléletében az érzékiség anyagát, de e feldolgozásban
sokkal inkább játszanak szerepet hangulatai, egyszerű életének
érzelmi világa, továbbá elődeinek felfogása, gondolkodásmód-
jóknak hagyománya, mintsem a tiszta ész önálló bírálata,
a logikai gondolkodás kapcsolatai.