POSITIV AESTHETIKA

569
egysejtű amoebát vagy protistát, ahogy a legbonyolultabb
állati, emberi idegrendszert.
Ha az érzést mint hatásfolyamatot tekintjük, akkor e
folyamat szerint az ismert receptív, transformativ és reactiv
működéseket lehet megkülönböztetnünk. A benyomás, a külső
inger felvételére szolgál a gépezet centripetal része. Tudjuk,
hogy az állatoknál a test felületének van meg az az ősi saját-
sága, hogy külső benyomások iránt érzékeny legyen. Tudjuk,
hogy az érzékszervek idegvégeit is hámsejtek burkolják be
s ezek a tulajdonképeni ingerfelvevő helyek. Ez ingerfelvevő
szervek a bőr betűrődéseiből származtak. Ε betűrődött test-
takaró, e hámsejtek veszik fel a külső hatást s a centripetal
gépezet elviszi a központba. A központi gépezet különféle
visszahatásokká alakítja át, melyek aztán a centrifugai gépezet
útján érvényesülnek.
Ha tehát a lelki működéseket, mint hatásfolyamatokat
tekintjük, a hatás megszakítatlan, folytonos továbbhaladásá-
val van dolgunk. Nem egyébről van itt szó, csak arról, hogy
a külső hatás áthalad az ismertetett betűrődött hámsejteken
a központba futó, a központi és a központból futó gépezeten,
mintegy átszalad rajta. Bármilyen bonyolult legyen ugyanis
az incentrikus áttevődés, hatás-átalakítás, bármilyen bonyolult
úton is lesz a hatásból visszahatás, magát a külső hatásnak
az idegrendszeren való ez áthaladását, miáltal visszahatássá
alakul, állandó alapjelenségnek kell tartanunk.
Ha már most az aesthetikai működésekben tekintem e
hatásfolyamatot, akkor itt a külső benyomás kelt bennem
hangulatot s e hangulat kifejezéseként jelentkezik a vissza-
hatás. A külső benyomások ilyetén hatását részünkről már
fennebb természeti suggestiónak neveztük el. Tudjuk, hogy
különösen az aesthetikai működések, a hangulatok szempont-
jából a természeti jelenségek és képek hatalmas suggestiv
tényezők. Az ég, a felhők, a csillagok, a föld, az erdő, a