POSITIV AESTHETIKA

205
látszanak lenni a nehézkedés törvényeivel.» Természetes
továbbá, hogy annál jobban fog tetszeni, mennél kevesebb
erőfeszítéssel éri el ezt. Ez a «legkisebb erőfeszítés törvénye*
(la loi du moindre effort p. 25.). Ami már most testünk mozgó
mechanismusát a szenvedőleges tényezőt, a csontrendszert
és az ezt mozgató, cselekvő tényezőt, az izom- és inrendszert
illeti, a «testtartás törvényei» (lois de l'attitude p. 36.) sze-
rint minden ízület lehetőleg azt az elsődleges állását (position
primaire) iparkodik elfoglalni, amelynél az izmok csak félig
húzódvák össze (demi contractés), azt a bizonyos középhely-
zetet; ez «a középhajlások törvénye» (loi des flexions moyen-
nes p. 39.). Továbbá lehetőleg mennél több támaszpontot
keresünk, ez a «stabilitás törvénye» (loi de stabilité p. 40.);
egyenlőtlenül osztjuk el a terhet azonosfajta izmokon, ez az
«aránytalanság törvénye» (loi d'asymétrie p. 44.); s sze-
retjük váltogatva használni izmainkat, ez a «váltakozás tör-
vénye» (loi d'alternance p. 47.). Végre mozgásaink periodikus
voltának élettani okai vannak, amennyiben minden testrészünk-
nek megvan a maga természetes rhythmusa (rythme naturel
p. 50.); e különféle rhythmusok egy egészbe olvadnak össze,
melyben oroszlánrésze a szívverés- és lélegzésnek lesz, mint
elsőrendű s folytonos rhythmikus mozgásoknak. Mindez pedig
egyéni eltéréseket tüntethet föl. Vizsgáljuk meg csak valaki-
nek a neki jóleső egyéni rhythmusát s nézzük meg aztán
érverése rhythmusát, majdnem feltétlen megfelelést tapasz-
talhatunk. Ép a szív működése adja meg a «belső rhythmus»-t
(rythme intérieur p. 70.); ha a külső rhythmus ezzel össze-
vág, kellemes, ellenkező esetben a visszásság érzését kelti.
A mozgás mechanikus szépségét (beauté mécanique
p. 71-161.) már most a mozgásnak az elérendő czélhoz
Mért legmegfelelőbb voltában találja (l'exacte adaptation du
mouvement à la fin poursuivie), vagyis a könnyed, pontos,
biztos mozgásban.