POSITIV AESTHETIKA

404
trübe Wanderer. Unmuth. Zu spät – se találomra sorjában
olvasott czímekre már rögtön előttünk áll a Sehnsucht e
titokzatos, bánatos világa, az éjszaka, a holdvilág, a susogó
nádas, a néma melancholikus szerelem stb. Mily egészen más
ez alaphangulatot kifejező képzetkör borús világa mellett pl.
Goethe lyrájának derült világa, mely olyan mint a hűvös,
verőfényes, szép őszi napok sugara, – ragyog, tündöklik,
kristály tiszta, csakhogy már kissé hideg.
Egész külön szótára van e sajátos hangulatnak Lenau-
nál. Ép ezek az ő képzetkörének sajátos egyéni állandósu-
lásai. Egész új szókapcsolásokat találhatunk e tekintetben,
mint pl. holdfreundlich.
Végre ahogy egyes költői korok s költői egyéniségek
alaphangulatáról beszéltünk, úgy beszélhetünk az egyes népek
kedélyt alaphangulatáról, amint képzetvilágukról is meg-
emlékeztünk, így a magyart jellemzi népköltészetében a túl-
nyomóan bánatos, szomorú hang; a sírvavígadás, a »veszett
jó kedv» tanúskodnak, hogy még vígságában is belevegyül
e hang. Szerelmében a fájó, a boldogtalan, a csalódó, az
epedő, sóvárgó, bánatos érzések lesznek a dal forrásai, mint
hazafias költészetében a honfibánatnak, a hazafi keserűségé-
nek, a szomorúságnak, a megcsillanó reménynek lesz kife-
jezője a néplélek. Leghíresebb indulója is fájdalmas feljaj-
dulás a trencséni kudarcz után. Ε mellett a mélyen bánatos
alaphang mellett még valami keleti fatalismus nyilatkozik
benne, mely legjobban fejeződik ki az alföldi parasztnak
abban a mondásában: Valahogyan csak lesz, sehogyan még
nem volt. Ez a «magyar nemes» hangja, ez a Pató Pál úr
«majd ráérünk»-jenek nyugalma. Ezzel szemben pl. a spanyolt
jellemzi a lágyság, a sóvár, epekedő, ábrándos olykor érzéki
szerelem gyakran mesterkélt formákba szorított sokszor édes-
kés hangulatai. Az olaszt mélyebb, hatalmasabb, igazabb
érzelmek a déli tűz fokozott erejével. A francziát a könnyed,