POSITIV AESTHETIKA

186
sajátos agyszerkezetet. Ezért mondja a classicus példabeszéd:
Poeta non fit, sed nascitur. Ezért szokás mondani: Művész-
nek születni kell. Ezért kezdi Boileau is Art poétique-jét
azzal, hogy «hiába törekszik a vakmerő író verseivel a Par-
nassus tetejére, ha nem érzi az egek titkos ihletét, ha nem
született költőnek, rabja lesz korlátolt elméjének, Apollo nem
hederít rá s csökönyös marad Pegazusa». Mindez csak azt
iparkodik kifejezni, hogy a művészi hivatás alatt értett sajátos
agyszerkezetet, ennek sajátos kifejlődésére való dispositióit a
művésznek születésekor kell magával hoznia. Ez egyszersmind
átvezetne bennünket a művészi átörökléshez.
Mielőtt azonban erről szólnánk, térjünk csak még vissza
az említett két ellentétes művész-typushoz. Ε két typus igen
ritkán jelentkezik a valóságban ilyen tisztán. Másrészt azt is
meg kell még jegyeznünk, hogy a valóságban számos, min-
denféle typus különböztethető meg, mi csak példaképen vettük
fel e két éles ellentétben elkülönülő typust. J. Courtier pl. azt
közölte az 1896. évi Nemzetközi Psychologiai Congressuson
Münchenben, hogy nem talált oly tiszta typusú zenészt, amilyet
Strieker leírt, hanem talált kilencz különböző kapcsolás-typust
a hallás, látás, mozgás, beszéd- és lelki állapotbeli emlékezet
között. így pl. ha magát a festő-typust tekintjük, a szines
látástól elválaszthatjuk az alakok felfogását, mely már tudva-
levőleg szorosan véve nem a szemérzékletek, hanem a szem-
mozgások izomérző központjának munkája, s e szerint az
általános festő-typuson belül megkülönböztethetünk újabb
látásos és szemmozgásos typusokat. Az elsőhöz tartozná-
nak a jó szinezők, coloristák, a másodikhoz a jó rajzolók.
S valóban a festők legnagyobb része elkülöníthető e két
alsóbb osztályba, vagy inkább színfestő, vagy inkább rajz-
művész. Egyik részük a látott jeleneteknek, képeknek inkább
színes foltjait, színhatásait tartja meg fejében s alakítja kap-
csolásaival s adja vissza műalkotásaiban; másik részük meg