POSITIV AESTHETIKA

374
A nyári folyóvíz
Télen megaluszik,
De az én bús szívem
Soha meg nem nyugszik.
(Erdélyi J.: A nép költészete.)
Szabad a legénynek
Éjjel-nappal járni,
De a szegény lánynak
Házához kell várni.
(Ugyanott.)
Kit mindig szerettem, jaj be távol estem,
Kit mindig gyűlöltem, annak rabja lettem.
Szabad a madárnak ágról-ágra szállni,
Csak nekem nem szabad violámhoz járni,
Violámhoz járni.
(Arany L., Gyulai P.: Népkölt. gyújt. I. k.)
Ε kapcsolatoknak előszeretettel való hajhászása különö-
sen jellemzi az újabb franczia költészetet s első sorban Hugo
Victort. A költői mesterség e kiváló művészének technikájá-
ban elsőrangú tényező az antithesis, «e csalfa szépség», mint
Demogeot nevezi, ki szerint Hugónál «egyetlen ellentét ódákat
hoz létre (les Deux îles; Ce qu'on entend sur la montagne)»
s «szerepeket, egész színdarabokat teremt (Hernani, Triboulet,
Lucrèce Borgia etc.)» S valóban, ha Hugo Victornál egyik
sorban valami feketéről van szó, szinte biztosak lehetünk,
hogy a következő sorban valami fehér fog következni.
A fekete lavina stb.-féle egyszerű kapcsolatok ép úgy,
mint az ilyen a külső rhythmus segélyével kiélezett, rhyth-
mikussá vált ellentétes kapcsolatok egyaránt nagyon jellemzők
Hugo Victor költészetére. Az ily ellentétes kapcsolások haj-
hászását, előszeretetét ép oly jellemzőnek tartjuk a túlfinomult
müköltészetre nézve, mint a közös elemek alapján létrejövő
egyszerű párhuzamos kapcsolásokat a magyar népköltésre
nézve.