POSITIV AESTHETIKA

169
Lényeges szerepét látjuk ennek a látásnál is. Már ha
csak az egy szem által látott képet (vision monoculaire), az
úgynevezett képszerű látást is veszszük csak tekintetbe, itt
is megtaláljuk a térbeli tájékozódhatás bizonyos elemeit ép
az elébb kiemeltek alapján. A látóhártya minden egyes érző
eleme külön izgalmat visz a központba. A képszerű látás
tehát úgy képzelendő, mint végtelen sok egymásmelleit haladó
izgalomnak egyszerre való bejutása, rávetítődése az agy-
kéregre. A képsíkban való tájékozódást le, fel, balra, jobbra,
szóval a síkbeli, a kétméretű tájékozódást már maga a látó-
hártya sajátos alkotása megadhatja. íme a localisait egymás-
mellettiség fontos szerepe.
Szorosabban vizsgálva azonban a képszerű látás még
többet adhat és ad is a valóságban. Egyrészt a már ismert
nagyságú tárgyak Játszatbeli nagysága, vagyis az a körülmény,
hogy a tárgy távolsága és a törő lencsénk által a látóhár-
tyára vetített képe közt állandó, határozott viszony van,
képessé tesz a távolság megbecsülésére, tehát tájékozódásra
a harmadik méretben is, vagyis teljes térbeli tájékozódásra.
Másrészt a tárgyak testárnyékainak foltjai felettébb segítenek
e teljes térbeli tájékozódásban.
Látjuk tehát, hogy már az úgynevezett képszerű látás
is képesíthet a teljes térbeli tájékozódásra. Különösen előmoz-
dítja azonban ezt a két szemmel való látás (vision binocu-
laire), az ügynevezett stereoskopikus, térszerű látás. A két
szemnek különböző fok alatt támadt két képe kapcsolások
útján összeolvad az agykéregben s így valóban oly képet ad,
milyet például a festő sohasem alkothat, képet, mely már
nem tiszta síkbeli kép, mert közeledik a valósághoz, legalább
bizonyos kismértékben térszerű. Hogy itt csakugyan két kép
összeolvadásáról van szó, azt onnan is láthatjuk, hogy bizonyos
igen egyszerű kísérletek útján szét is választható ez a két
kép egymástói, sokszor meg vetekedésük is tapasztalható. A