POSITIV AESTHETIKA

439
tónussal, hogy az a sok érzéki benyomás, amiről legtöbb-
ször tudomásunk sincsen, a sok fény, színhatás, az utcai
lárma, a mindenfele hangok stb., amik ugyan tudatossá nem
válnak bennem, de azért állandóan izgalomban tartják bizo-
nyos fokig központi idegrendszeremet, mindezek a tudatossá
nem vált, de állandó izgalmat okozó érzések váltják ki azt
a bizonyos fokú tónust az idegrendszer útján az izomrend-
szerben. Amint a tudatossá vált érzések reflexszerűen moz-
gásokat váltanak ki, úgy ezek a nem tudatos érzések állandó
izgalma reflexszerűen neuromuscularis úton bizonyos fokú
tónust tart fenn az izmokkan. Bizonyos fokú tónus még
alváskor is megvan az izmokban, akkor is hat ránk a kör-
nyezet, akkor is vannak idegrendszerűnkben bizonyos a tuda-
tosságig nem emelkedő izgalmak.
Ε neuromuscularis összefüggésnek véleményünk szerint
érdekes és fontos aesthetikai jelentősége van. Ha ugyanis
ily szoros az összefüggés az idegrendszer és az izomrendszer
állapota között, akkor az idegrendszer változásai együtt fognak
járni az izomrendszer bizonyos változásaival. Már pedig az
idegrendszerbeli változásokat nem láthatjuk, de az izomrend-
szerét igen, tudniillik működésében, a mozgásokban. így az
izomrendszer működése elárulja az idegrendszer álla-
potát, bizonyos fokig hű kifejezője lesz ennek, a neuro-
muscularis összefüggés folytán. Aesthetikai szempontból
részünkről ezt nagyon fontosnak tartjuk. Az idegrendszer lévén
ugyanis az egész test működésének vezető, irányító rend-
szere, ennek, állapotának neuromuscularis úton való kife-
jeződése az illető egyén bensejével, mondjuk általános nyel-
ven, «lelki világával», «lélekállapotával» ismertet meg.
Így az izomrendszer működik, a mozgások sokkal
fontosabb szerepet nyernek az ábrázoló és előadó művé-
szetekben, mintsem első látszatra gondolnók. A költő köz-
vetlenül festheti az illető egyén lélekállapotat. de nem teheti