POSITIV AESTHETIKA

36
míg a magvas rész megmaradt protoplasmának, a magtalan
bizonyos idő múlva megszűnt protoplast a lenni, oly lénye-
ges változásokat szenvedett.
Ami már most az egyes életműködések egymás közti
viszonyát illeti az egysejtű állatoknál, mind inkább felül kere-
kedik az a vélemény, amit Le Dantec oly élesen fejezett ki
újabban Az élet új elmélete czímű könyvében, mely szerint
az anyaghasonítás, az assimilatio a sejt, a magvas proto-
plasma tulajdonképeni működése s a többi működések mind
csak ezzel kapcsolatos, ezt kísérő, ezzel együttjáró jelenségek.
A magvas protoplasmának meg van az a sajátsága, hogy a
környezettel szemben oly vegyi visszahatásokra képes, melyek
saját gyarapodását hozzák létre, fenntartva sajátos vegyi
összetételét. Ez anyaghasonításhoz elengedhetetlenül szüksé-
ges a mag, a tulajdonképeni anyaghasonító szerep az övé.
Míg az egysejtű állatok, a protozoák a környező folya-
dékból merítik anyaghasonító vegyi visszahatásaikhoz szük-
séges anyagaikat, a magasabb rangú állatok, a metazoák
különbözőekké fejlődött sejtek nagy tömegéből állanak. Ezek
a sejtek, megannyi «elemi szervezetek» (organismes élémen-
taires) Claude Bemard kifejezésével, nem úsznak szabadon
a bizonyos folyékony környezetben, hanem helyhez vannak
kötve és egymással összenőve szöveteket alkotnak. Ezek a
sejtek már most az anyaghasonító vegyi visszahatásaikhoz
szükséges anyagokat a vérből, a szövetnedvből merítik. A
vér tehát az a «belső milieu» (milieu intérieur), mint Claude
Bernard találóan elnevezte, amely végig füröszti a szövetele-
meket, mint az egysejtű állatot a külső környezet. Az egy-
sejtű állat környezetéből meríti az anyaghasonító vegyi vissza-
hatásaihoz szükséges anyagokat, a felsőbb rangú állat külön-
féle szöveteleme, izomsejtje, idegsejtje, mirigysejtje pedig a
test belső környezetéből, a vérből, illetve a szövetnedvből.
Már most Le Dantec fent említettem könyvében ép