POSITIV AESTHETIKA

XVII.
A hangulat.
Minden benyomást követ bizonyos hangulat. Az érzék-
letet oly tisztán csak elemző eljárásunk tekinthette, valóság-
ban úgy nem létezik. Mindig kapcsolódik hozzá bizonyos
hangulati velejáró. Csak mi különítjük el e két tényezőt,
így érti Delboeuf is sensibilité alatt a sensation és senti-
ment tüneményeit. «A hangulatok – mert sentiments alatt
ezeket kell értenünk – azaz a gyönyör és fájdalom állapotai
kisérik az érzékleteket» (Les sentiments, c'est-à-dire les états
de plaisir ou de peine, accompagnent les sensations). «Nem
mindig könnyű elkülöníteni a hangulatot az érzéklettől» (II
n'est pas toujours facile de faire la part de ce qu'il revient
au sentiment et à la sensation . . .). Mellette szólnak a nyelv-
használat egyes tényei. A német Empfindung ép úgy sen-
sation, mint sentiment. A valóságban tehát együttjár az érzéklet
a hangulattal és csak mi különítjük el. De tovább nem is
elemezhetjük, pedig rendkívül különböző és változatos lehet.
Csak két végletében különböztetjük meg, a szerint a mint
kedv vagy kedvetlenség, kellemes vagy kellemetlen. A két
ellentétet élesen megkülönböztetjük: gyönyör és fájdalom
(Lust, Unlust), de a kettő között számtalan az átmenet.
Amint az érzéki-kellemesnél megjelöltük a kellemes, kelle-
metlent, úgy itt is két ily ellentétes irány kijelölésével kell
beérnünk, s ez a kedv és kedvetlenség. A jókedv, levertség,
lehangoltság stb. . . . sohasem osztályozhatók, s ha meg is