POSITIV AESTHETIKA

318
Sirat engem a madár is.
Lehajlik hozzám az ág is . . .
A merre én járok, még a fák is sírnak.
Gyenge ágaikról a levelek hullnak . . .
Ennek relativitására érdekes Greguss Ágost meséje:
«Nem mese», melyben a derült, a rossz idő egyaránt ma-
gyarázatát nyeri a boldog vőlegény és a kikosarazott kérő
ajakáról.
Minthogy a személyesítő kapcsolás voltakép hasonlító
kapcsolás, ennek legmagasabb foka. ép a naiv szemléletben
való fontos szerepénél fogva az összes fejlődő mythologiák
és a természet mythikus poesisének tulajdonkepeni meg-
alkotója e kapcsolati munkásság. Kezdetében, megindultában,
a földöntúli világ megalkotásában alakító kapcsolás, mint
láttuk, mely aztán az istenségek, természetfeletti lények meg-
alkotásában személyesítővé válik. Itt csak ráutalunk a mytho-
logiák fejlődésének éles elméjű magyarázóira: Müller Mik-
sára (Essay on comparative mythology és Lectures on the
science of language 11. k.) s Cox Györgyre (A mytho-
logia kézikönyve, ford. Simonyi Zs.), kik nyelvphilosophiai
s egyéb fogyatkozásaik daczára sokat tettek a tudomány
terén azzal, hogy kimutatták: minden mythos magva egy
vagy több rövid, esetleges kifejezése, szólása volt a nyelvnek
a természet jelenségeiről, amelyet aztán a képzelet kialakí-
tott, megszemélyesített, magyarázni törekedvén a szólásmód
vagy szó-fordulat értelmét. Érdekes példáit látjuk saját mythos-
töredékeinkben, a hadak útja, a tejút alakításában, magyará-
zásában, megszemélyesítésében; a villámokat e naiv felfogás
nyilakhoz hasonlította, majd a haragvó Isten nyilainak tette meg.
Az állatmesék, az allegóriák mind e lelki munkásság
.alkotásai. Hasonlóan a népmesék Igazság és Hamisság-féle
alakjai.
Ma is erősen munkál e kapcsolás a közönséges beszéd-