POSITIV AESTHETIKA

430
szőr jön érintkezésbe». És ez a környezet, melyből az egyén
tapasztalatait szedi. «Mindenrendű élő lény környezete pedig
a valóságban többé-kevésbbé határolt» s «azonkívül, hogy
határolt, többé-kevésbbé tényleg különös is» (The environ-
ment of each order of creature is practically more or less
limited . . . besides being limited, is practically more or less
special I. 425.).
így tehát a faj tapasztalata és az egyén sajátos kör-
nyezete föltétlenül determinálja az összes visszahatásokat.
Az egyszerű reflexek s bizonyos emotionalis reflexekre való
dispositiókat örökbe kapja az egyén a fajtól, a többi kapcso-
latokat meg környezete határozza meg. Herbert Spencer
szerint csak indítékok vannak, hanem voltaképeni akarat
nincs. (Untill there is a motive [mark the word] there is
no Will.)
A faj tapasztalatának s a sajátos környezetnek meg-
szabó hatásából a műalkotásra, mint bizonyos egyéni vissza-
hatások megörökített eredményére nézve fontos folyományok
vonhatók le. De e tekintetben örömmel fordulhatunk oly
aesthetikusnak. mint Tainenak milieu-tanähoz, ki gyönyö-
rűen levonta már e folyományokat éppen ez experiences of
the race-bő\ és ez environment-bő\ s következetesen rend-
szerezte s fényesen fejtegette Philosophie de VArt mun-
kájában.
Taine szerint minden irodalmi vagy művészi egyéni-
ség, ez az irodalmi, művészi én (moi) «apró tények gyűjte-
ménye« (une collection des petits faits – Spencernél: the
aggregate of feelings and ideas). Ε tények, jelenségek két-
félék: lényegesek, uralkodók (phénomènes initiaux ou con-
stitutifs, fait dominateur) vagy másodlagosak, mellékesek
(phénomènes secondaires, accessoires). Az elsők a faji jellem-
vonások (Spencernél: experiences of the race) ezeket adja
az öröklés (= hereditary transmission), a mellékeseket a