POSITIV AESTHETIKA

558
virágok szabályos leveleinek feltűnően sajátos érzéki színe-
zését, mely a sötétebb vérpirosból halvány veresbe megy át
a szélek fele. Érdekes volna e tekintetben az illat vizsgá-
lata is.
Talán még sem oly valószínűtlen, ha annak, hogy a
virágot szépnek találjuk, tetszik nekünk, az ifjúság, a sze-
relem képeiül használjuk s annyira hozzátartozónak, rokon-
nak érezzük és annyi költészetet fűzünk hozzá, ha mind
ennek okát, a virágokat úgy tekintve, mint a növények nemi
életében jelentkező tökéletes formákat, abban az öntudatlan
érzésben keressük, hogy a virágban nyilvánul a növények
nemi élete, mondjuk szerelme.
Visszatérve tehát az emberhez, mint legfelsőbb rendű
s különösen ép társasnak (socialis) nevezett állathoz, láttuk,
hogy a szép érzések eredeti alakjának az általános altruis-
tikus, sympathikus faji érzéseken belül közelebbről a szere-
lemben található személyes szépség, tökéletesnek talált alak
gyönyörét kell tartanunk. A szépérzések ősi forrását tehát
a faji ösztönnek a szerelemben a tökéletes alak öntudat-
lanul való keresésével kapcsolatos érzéseiben kell talál-
nunk. A faji ösztönnek a tökéletes alak szemléletére támadt
gyönyörében, tetszésében látjuk a tulajdonképeni aesthetikai
érzéseknek; a gyönyörű érzéseinek eredetét.
A szerelem- és szép-érzések szoros kapcsolatát magá-
ban a művészetben, és különösen a költészetben is láthat-
juk. Ha a költészet birodalmából kihasítjuk azokat a vidé-
keket, melyeken a fenségesnek és ellentétének egyéni érzései
uralkodnak, a többi megmaradt nagy területen a szerelem
érzései lesznek az uralkodók. így pl. a népdalban úgyszólván
kizárólagos vezérszerepe van a szerelmi érzéseknek. A leg-
több aesthetikai alkotásnak jelenleg a fenségest kizárva,
tárgya, kifogyhatatlan tárgya a nő, a szerelem.
A szerelem- és a szép-érzések e szoros kapcsolata nem