Karoli - BIBLIA - 1873 I.

1
megemésztelek
!
9.
Es mikor Mózes bémegyen vala a sá-
torba, a felhnek oszlopa leszáll és meg-
i
I
áll
j
'
az
I
:
MÓZES II. KÖNYVE 32. 33,
95
35. Annakokáért mikor az Úr a népet
azután hünteti vala, e hunért is bünteti
vala, * hogy fisztelték volna a borjúképet,
mellyet Áron csinált vala,
* 4 Móz. 11, 1. 33.
33. RÉSZ.
Mózes könyörög Istennek a ne'pért.
Megmondotta vala pedig az Úr Mózesnek
;
Eredj, menj fel innét, te és e nép,
mellyet kihoztál Egyiptom földébl, a
földi'e mellyet esküt-e^se? ((/eVtem Ábrahámnak,
Izsáknak és Jákobnak, * ezt
mondván : A te magodnak adom azt.
* 5 Móz. 34, 4.
2. (És bocsátok te eltted * Angyalt és
kizöm a Kananeusokat, Emoreusokat,
Khitteusokat, Perizeiisokat. Khiveusokat
és Jebuzeusokat) :
* rész 23, 20.
3. A tejjel mézzel folyó földre : de ti
köztetek nem megyek fel
*
: mert igen
keménynyakú nép vagy és talán megemésztenélek
téged az úton. *5Móz. 9,13.
4. Minekutánna pedig a nép hallotta
volna ezt a gonosz beszédet, sírásnak
adák magokat : és senki nem tevé fel az
ékességét.
5. [Mert ezt mondotta vala az Úr Mózesnek
: Mond meg az Izráel fijainak
Ti keménynyakú nép vagytok, egy szempillantásban,
ha te közötted elmenéndek,
téged. Azért most vesd
le a te öltözetedet rólad, azután meglátom
mit kell cselekednem veled),
6. Hanem megíoszták magokat az Izráel
fijai az
gyétl fogva. .
ékességektl, a Hóreb he-
7. Mózes pedig a sátort vévén, felvoná
azt a táboron kivül messze eltávozván
a tábortól, és nevezé azt Gyülekezet sátorának,
é? valaki az Urat meg akarja
kérdeni, annak ki kell vala menni a
Gyülekezet sátorához, melly a táboron
kivl vala.
8. Es ln mikor Mózes bémegyen vala
a sátorba, az egész sokaság felkél vala,
és kiki mind az sátorának ajtaján áll
vala ;
hogy néznék Mózest hátúi míg a
sátorba bémenne.
vala a sátornak ajtaján, és szól vala
Mózessel.
10. Annakokáért miÁ;or látta volna mind
egész sokaság, hogy a felhoszlop a
s átornak ajtaján állana, felkelvén az egész
nép az sátoroknak ajtajától, meghajolnak
vala.
11. Szól vala pedig az Úr Mózessel
színrl * színre, miképen szokott ember
szólani barátjával : mikor Mózes a táborba
megyén vala, az szolgája az ifjú
Jósné, t Núnnak fija, nem távozik vala
el a sátorból. * 4 móz. 12, s. t jós. 1, 1. 2.
12. ÉsmondaMózes azúrnak: Nézsze,
te azt mondod nékem, vidd el ezt a népet
: de te nem mondottad meg nékem
kit bocsátasz el velem ; noha mindazáltal
azt mondottad nékem : nevezet szerint
esmérlek tégedet, és annakfelette
kedvet találtál az én szemeim eltt.
13. Most annakokáért ha kedvet találtam
a te szemeid eltt, mutasd meg nékem
a te útaidat, hogy esmérjelek meg
tégedet azon, hogy kedvet találtam te
eltted. Azt is gondold meg, hogy e nép
te néped.
14. Es monda: Az én orczám menjen
é el veletek, liogy én téged megnyugoszszalak
?
15. Monda lfo2es néki: Ha a te orczád
nem jár elttünk^ ne vígy ki minket e
helyVól.
16. Mert micsodán esmérhetjük meg,
hogy én, és a te néped kedvet találtunk
eltted ? Avagy nem ezen é ha * velünk
lészesz ? Hlyen módon választatunk el,
én és
a te néped minden néptl, melly e
földnek színén vagyon. * 5 móz. 4, 7.
17. Monda azért az Úr Mózesnek: Megmívelem
azt is a mit kívántál ; mert az
én szemeim eltt kedvet találtál, és téged
nevezet szerint esmérlek.
18. Es mikor mégis azt mondaná Mózes:
Kérlek Uram, mutasd meg a te dicsségedet
nékem.
19. Monda: Én azt mívelem, hogy az én
dicsségem a te orczád eltt menjen el,
és eltted nyilván kiáltom a Jehovának
nevét: És könyörülök, * a kin könyörülök,
kegyelmes lészek, a kinek kegyelmes
léSZek. *Róin. 9,15.
20. {Mert azt mondja vala: Nem láthatnád
az énorczámat; mert nem láthat engemet
egy ember is élvén).
21. És monda az Úr: ímé itt vagyon
egy hely, és állj ott a ksziklán.
22. És mikor az én dicsségem elmegyen,
a ksziklának hasadékjába állatlak
téged, és az én kezemmel béfedezem a
te
szemeidet, míg elmúlom onnét.