Karoli - BIBLIA - 1873 I.

524 NEHÉMIÁS KÖNYVE 12. 13.
Minjámin, Mikája, Eljoénai, Zakariás,
Hanániás kürtökkel valának.
42. Azonképen Maaséja, Sémája, Eleázár,
Uzzi,^ Johanán, Málkija, Elám és
Ezer: az Énekesek is énekelnek vala Izráhiával
az elölj árój okkal.
43. Es áldozának az napon nagy áldozatokkal,
és vigadának : mert az Isten
nagy örömmel megvídámítá ket: az
asszonyok is és a gyermekek is vigadának
; és Jérusálemnek öröme nagy messze
meghallattaték.
44. Rendeltettek az napon Gondviselk
is a kincsnek^ ajándékoknak, els zsengéknek
és dézmáknak tárházaiba ;
hogy
azokba takarnák a Papoknak és a Lévitáknak
törvény szerint való részeket
mert a Zsidóknak örömök volt a Papoknak
és Lévitáknak tisztekben való ott
állásokban.
45. Úgymint kik megriznék nagy szorgalmatosságal
az
Isteneknek rizetit
a tisztaságról való parancsolatot és az
énekeseknek * és kapunállóknak 7'endeket^
Dávidnak és az íijának Salamonnak
parancsolatja szerint
* 1 Krón. 25, 1. 2. 26, 1.
46. Mert a Dávidnak és Asáfnak idejekben
régen rendeltettek volt a muzsikásoknak
elöljárói, az Isten dícséretinek
és báláadásinak énekével.
47. Azért az egész Izráel népe Zorobábelnek
és Nehémiásnak idej ékben, az
Énekeseknek és ajtónállóknak bizonyos
részt ád vala, kinek-kinek mindennapi
eledelt: és a Lévitákat tisztelik vala
dézmákkal: a Léviták viszontag az Aron
íijainak dézmát * adnak vala.
* 4 Móz. 18, 24.
13. RÉSZ.
Elszakasztják magoktól az idegeneket, a Léviták és a
Szombatülés helyére állattatnalc.
A napon olvasának a Mózes könyvébl
a népnek hallására, mellyben találának
illyen írást : hogy a * Moábiták
és Ammoniták soha örökké az Istennek
Gyülekezetibe bé ne mennének.
* 5 Móz. 23, 3.
2. Mivelhogy nem mentek vala eleikbe
az Izráel íijainak kenyérrel és vizzel, és
megbérlették * vala ellenek Bálámot,
hogy ket megátkozná: jóllehet a mi
Istenünk fordítá azt az átkot áldásra;
* 4 Móz. 22, 5. 6.
3. Annakokáért mikor hallották volna
e törvényt, elszakasztának az Izráeltl
minden idegen elegy népet.
4. De az eltt Eliásib Pap, ki a mi Istenünk
háza kamarájának * Fejedelme
vala, Tóbiásnak sógora lett
vala. *ver828.
5. És csinált vala néki nagy kamarát,
a hol elein helyheztetik vala a minhát,
a temjént, az edényeket a gabonának,
bornak és olajnak dézmáját, mellyeket
parancsolt vala Isten, hogy adnának a
Lévitáknak, Énekeseknek és kapunállóknak
: a Papoknak is az áldozatból való
részeket.
6. De mikor e dolog volt, akkor én nem
voltam Jérusálemben; mert Artaxerxesnek
a Babilóniai Királynak harminczkettdik
esztendejében haza mentem vala
a Királyhoz, és egy esztend múlva
ismét szabadságot nyerének nékem a
Királytól.
7. És mikor Jérusálembe mentem volnar,
és megértettem volna e gonosz dolgot,
mellyet cselekedett volna Eliásib Tóbiásért,
hogy néki az Isten házának pitvariban
kamarát készített volna.
8. Igen gonosz dolognak tetszék ez nékem:
azért Tóbiásnak minden marháját
abból a kamarából kivettetém.
9. És mikor az én parancsolatomra
megtisztították volna azokat a kamarákat
: viszontag oda hordatám az Isten •
házának edényit, a minhának valót, és
a temjént.
10. Azután mikor megértettem volna,
hogy a Léviták jövedelmekben semmit
meg nem adtak volna, és ennekokáért eloszlottak
volna mindnyájan a falukra,
mind a Léviták, mind az Énekesek, kik
szolgálnak vala az isteni dolgokban
11. Fedddém a Fejedelmekkel és
mondék : Miért hagyattatott el az Isten
Háza? és egybegyjtvén ket, helyekre
állatám.
12. És mindnyájan a Zsidók meghozák
gab onáj oknak, boroknak és olajoknak
dézmáját a tárházakba.
13. És gondviselknek rendelém a
templom jószága mellé Sélémiás papot,
és a törvénytudó Sádókot, és a Léviták
közzííl Pedáját ; és ezek mellé Hanánt
rendelém, ki Zakkur íija, ki Mattániás
íija vala; mivelhogy híveknek ítéltetnek
vala, kiknek tisztek vala, hogy az
atytyokíiainak
sáfárkodnának.
14. Emlékezzél meg rólam, én Iste-