Karoli - BIBLIA - 1873 I.

:
:
tek az Úrnak : mert nagyságos dolgokat
cselekedett, a lovat mind a rajta ülvel
egybe ^a tengerbe vetette.
22. És elindítá Mózes az Izráelt a veres
tengeiil, és ménének a Súr nevií
pusztába, és mikor harmadnapig mentek
volna a pusztán, nem találának vizet.
23. És mikor jutottak volna * Márah
nevíí helyre, nem ihatják vala a Márab
vizeit, mivelhogy azok keserítek valának:
azért nevezék azt Máráhnak. *4móz. 33,8. 7. És reggel meglátjátok az Úrnak dicsségét:
mert meghallota az Úr ellen
24. Annakokáért morog vala a nép
Mózes ellen, ezt mondván: Mit igyunk? való zúgolódástokat: Mert mi micsodák
25. Mikor azért kiáltott volna az Úrhoz,
mutata néki az Úr egy fát, mellyet 8. És monda Mózes : Mikor az Úr adánd
vagyiink, hogy mi ellenünk zúgolódtok?
minekutánna a vízbe vetett volna^ megédesedének
a vizek : és ugyan ott tör-
kenyeret: hogy bételjetek, akkor
néktek ez estve húst ennetek, és reggel
hizony-
vényt és parancsolatot ada az Izráelnek,
minekutánna ott megkísérté tet az Isten.
26. És monda : Ha a te Uradnak Istenednek
beszédének engedéndesz, és azt
cselekeszed, a mi kedves az ö szemei
eltt, és az
parancsolatit halgatándod,
MÓZES n. KÖNYVE 15. 16.
és megrizénded minden szerzésit
nem bocsátok tereád a betegségek közzl
egyet is, mellyet az Égyiptombeliekre
bocsátottam: mert én vagyok az Úr; te
gyógyítód.
27. Jutának pedig* Élimbe, és ott valának
tizenkét források, és hetven pálmafák
: és ott a vizek mellett tábort
j árának. *4Móz. 33, 9.
16. RÉSZ.
Az Izrael fijainak Istentl fürjek adatnak : Ismét Manna.
Élimbl pedig elmenvén az Izráel fijainak
minden sokaságok, juta a Sin pusztájába,
melly Élim között és Sinai között
vagyon, a második hónapnak tizenötödik
napján, annakutánna hogy Égyiptomból
kijöttek vala.
2. És zúgolódók az Izráel fijainak egész
gyülekezete Mózes ésÁron ellen a pusztában.
4. És monda az Úr Mózesnek : ímé én
adok néktek kenyeret mennybl, és menjen
ki a nép és szedjen abban minden
nap egy napra valót, hogy kísértsem
meg ket, ha járnak é az én törvényemben
vagy nem.
5. Hatodnap on pedig annyit készítsenek
bévinni az eledelben^ hogy kétannyi legyen
az, mint a mennyit minden napra
visznek.
6. Monda annakokáért Mózes és Áron
az Izráel minden fijainak : Estve megtudjátok,
hogy az Úr hozott ki titeket
Égyiptomból.
ságot tészeiy hogy hallotta az Úr a ti
zúgolódásitokat, mellyekkel ellene zúgolódtatok.
Mert mimicsodák vagyunk?
Nem mi ellenünk vágynak a ti zúgolódásitok,
hanem az Úr ellen.
9. Es monda Mózes Áronnak : Mond
meg az Izráel fijainak ininden gyülekezetének:
Menjetek az Úr eleibe, mert
meghallotta a ti zúgolódásitokat.
10. És mikor szólana Áron az Izráel fijai
minden gyülekezetének, tekintének a
puszta felé, és ímé az Úrnak dicsségét
láták a felhben.
11. Mert szólott vala az Ur Mózesnek
illyenképen
12. Hallottam az Izráel fijainak zúgólódásait,
szólj nékik illyen módon: A
két estve között esztek húst, és reggel
megelégíttettek kenyérrel, és megtudjátok,
hogy én vagyok a ti Uratok Istentek.
fel,
13. Estve annakokáért fürje/c ]oYének
annyira hogy a tábort ellepnék, reggel
pedig harmat szállá alá a tábor
körííl.
^
14. És mikor a harmat szállás megsznt
volna, * ímé vala a pusztának színén
apró gömbölyeg, apró mint a dara
75
*4Móz.ii,7.
3. Kiknek mondának az Izráel tijai a földön.
Vajha az Úr keze által emésztettünk 15. Mellyet mikor láttak volna az Izráel
fijai, mondának egymásnak: Mán ez,
volna meg az Égyiptom földében, mikor
a fazék hús meUett ülünk vala, és mert nem tudják vala mi volna. Monda
mikor elég kenyeret eszünk vala : mert azért Mózes nékik : Ez a * kenyér, melylyet
az Úr ád néktek ételtekre. * Ján. e, 31.
kihoztatok minket e pusztába, hogy mind
e sokaságot megölnétek éhséggel.
16. Epedig a mit az Úr parancsolt:
kiki mind szedjen abban annyit a menynyit
megehetik, minden fre egy Gómerrel
a ti hozzátok tartozó lelkeiteknek
száma szerint, minden ember szedjen