Karoli - BIBLIA - 1873 I.

ímé
476 KEÓNIKA II. KÖNYVE 18. 19.
Királynak ; kérlek azért, hogy szólj te is
úgy, mint azok közzl egy, és szólj jót.
13. Akkor monda Mikeás : Él az r,
^ogy egyebet nem szólok, hanem a mit
az én Istenem * nékem mondánd
*4Móz. 22, 38. 24, 13.
14. Mikor azért jutott volna a Király
eleibe, akkor monda a Király néki : Mikeás
el kell é mennünk a hadba a Gileádban
való Rámóthra, vagy ne menjek ?
És monda: Menjetek fel, és jó szerencsétek
lészen, kezetekbe adattatnak
azok.
^
15. És monda a Király néki: Mégis
kénszerítlek téged hitedre, hogy semmit
nékem egyebet ne szólj, hanem igazságot
az Ur nevében.
16. Akkor monda: Látám, hogy az
Izráelnek sokasága
a hegyeken széllyel
az Úr szavát. Látám az Urat ülni az *
királyiszékiben, és minden mennyei seregeket
állani jobbkeze és balkeze fell.
* Dán. 7, 10.
19. És monda az Úr: Valyon * kicsoda
hitethetné el Akhábot az Izráel Királyát,
hogy felmenne, és a Gileádban való
Rámóthnál elveszne? és ki egyet, ki
mást szóla. * 1 Kir. 22, 20.
20. Akkor eljve egy * lélek, ki megállván
az Úr eltt, monda : Elhitetem én
tet. Azúr pedig monda néki: Mimódon?
* 1 Kir. 22, 21.
21. És felele : Kimegyek, és lészek
hazug lélek minden Prófétáinak szájokban.
Monda azért : Megcsalhatod és
ert vehetsz rajta ;
eredj ki és úgy cselekedjél.
22. ím azért most az Úr adta e hazug
lelket * mind e te Prófétáidnak szájokba
azonközben az Úr gonoszt végezett felled.
* vers 10, 11. Ésa. 19, 14.
23. Akkor elállván Sédékiás * a
Kénaána íija,^ arczúl csapá Mikeást és
monda : Az Úrnak Lelke mellyik úton
ment el én tlem te hozzád, hogy veled
szólana ? * vers lO. Ján. 18, 22.
'
24. Felele Mikeás meglátod magad
a napon, mellyen a te bels házadba
mégy hogy magadat * elrejthessed.
* 1 Kir. 22, 25.
25. Monda azért az Izráel Királya :
Fogjátok megMikeást, és vigyétekAmonhoz,
a város Fejedelméhez, és Joáshoz
a Király íijához :
26. Kiknek azt mondjátok: Ezt hagyja
a Király : Vessétek ezt a fogházba
ételt és italt * szken adjatok néki, míg
békével haza jövéndek. * i Kir. 22, 27.
27. És monda Mikeás : Ha békével meg
téréndesz; * tehát nem szólott az Úr én
általam néked. Ismét monda : Halljátok
ezt fejenként ! * vers le. 5 mz. is, 21. 22.
28. Elindula azért az Izráel Királya és
Jósafát a Júda Kii'álya a Gileádban való
Rámóth városra.
29. És monda az Izráel Királya Jósafátnak
: ím ruhámat megváltoztatom, és
úgy megyek a viadalnak ; te pedig ugyanezen
öltözetedben maradj. És megváltoz-
eloszol, mint a juhok, mellyeknek pásztorok
nincsen; és aztmondá az ÍJmékem:
Nincsen ezeknek urok: Téijen meg kiki
mind házához békével.
17. És monda az Izráel Királya Jósa-
tatá az Izráel Királya az ruháját, és a
fátnak : Avagy nem mondám é néked, viadalnak állának.
hogy nem fog nékem jót * prófétálni, 30. Siriának Királya pedig meghagyta
hanem gonoszt ? * vers 7. vala az szekerei Fejedelmeinek, mondván
: Ne harczoljatok se kicsiny, se 18. Ismét monda: Halljátok meg azért
nagy
ellen, hanem csak az Izráel Királya ellen.
31. Ln pedig mikor meglátták volna
a szekerek Fejedelmei Jósafátot, mondának
: Ez az Izráel Királya ! És reá igazodának
harczolni. Akkor felkiálta Jósafát,
és az Úr * megsegéllé tet és az Isten
azokat róla elfordítá : * 1 Kir. 22, 32. 33.
32. Mert mikor látták volna a szekerek
Fejedelmei, hogy nem az Izráel Királya
volna, eltérének róla.
33. Egy férjíiú pedig megvoná ívét, és
lve csak szerencsére, és az Izráel Királyát
találá a pánczélnak ragasztásán.
Monda azért az kocsisának : Térj meg,
vigy ki engemet e táborból mert * igen
megsebesítének. * 1 Kir. 22, 34. 37. ss.
34. Mivelhogy pedig a harcz mind az
egész napon tárta : az Izráel Királya
tartóztatja vala az szekereit a Siriabeliek
ellen mind estvéig : És a napnak
alámenésekor meghala.
19. EÉSZ.
Jdsafát a Prófétától megintetvén, megjobbítja magát.
Megtére pedig Jósafát a Júda Királya az
házához Jérusálembe békével
2. És méne eleibe néki Jéhu Próféta a