Karoli - BIBLIA - 1873 I.

:
;
;
SAMUEL I. KÖNYVE 22. 23.
315
Idumeus Doég, hogy kétség nélkül bémondaná
Saulnak : én adtam * okot a
te atyád egész háznépének halálára.
* rész 21, 2. 3.
23. Maradj itt nálam, ne félj : mert a
ki az én életemet * halálra keresi, azon
keresi a te életedet is : azért te bátorságosan
lehetsz mellettem. * rész 19, 1.
23. RÉSZ.
Dávid Saultól kergettetik, alig szabadúl meg.
Megmondák pedig Dávidnak illyen szóval
: ímé a Filiszteusok Kéhilát * vívják,
és a csííröket dúlják. * jós. 15, 44.
2. És megkérdé* Dávid az Urat, mondván:
Elmenjek é, hogy megverjem ezeket
a Filiszteusokat ? Felele pedig az
Úr Dávidnak: Menj el, és megvered a
Kéhilába, és megharczola a Filiszteusokkal,
és elvivé az barmokat, és ket
felette igen megveré, és megszabadítá
Dávid a Kéhilában lakozókat.
6. Lön pedig, hogy mikor Abjáthár,
Akhimélek íija Dávidhoz * futott volna
Kéhilába, az Wóáját elvitte vala kezében.
* rész 22, 18. 20.
7. Megmondák akkor Saulnak, hogy
Dávid Kéhilába ment volna ; és monda
Saul : Kezedbe adta immár tet az Isten
; mert kulcsos és záros városba ment
bé, és
ott szorult.
8. Felgyüjté azért Saul a hadba minden
népét, hogy reá menne Kéhilára, és
reá szállana Dávidra és az ó' embereire.
9. Eszébe vevé pedig Dávid ,
hogy
alattomban Saul ö ellene gonoszt * gondolna,
és monda Abjáthár Papnak: Vedd
fel az t Efódot. * vers 7. 15. f vers 6.
10. És monda Dávid : Izráelnek Ura
Istene, bizonnyal meghallotta a te szolgád,
hogy Saul ide akar jöni Kéhilára,
hogy a várost elveszesse én érettem.
11. Vallyon kezébe fognak é engemet,
adni a Kéhilab.eliek ? és eljö é ide Saul,
a mint hallotta a te szolgád ? Izráelnek
Ura Istene, mond meg, kérlek, a te szolgádnak.
Felele az Úr : Eljö Said.
12. Monda ismét Dávid: Valy on kezébe
•
adnak é engemet * a Kéhilabeliek, és
az én velem való embereket Saulnak V
Felele az Úr : Kezébe adnak. * vers i. 5.
13. Felkele azért Dávid és az ó vitézei
úgymint hatszázan, és kimenének Kéhilából,
és mennek vala a hova mehetnek
vala. Megmondák pedig Saulnak, hogy
kiszaladott volna Dávid Kéhilából : és
elhagyá a kimenésre való szándékot.
14. Lakik vala pedig Dávid a pusztában
való eró's helyeken, és vala/ó'&6 lakása
a Zif* pusztájában való hegyén ; és
minden nap keresi vala Saul, de az Isten
nem adá tet kezébe. * jós. 15, 20. 24.
Filiszteusokat, s megszabadítod Kéhilát. 15. Megtérvén azért Dávid, hogy kijött
* vers 6. 9.
volna Saul, hogy az lelkét keresné
3. És mondának a Dávid emberei néki akkor megvoná magát Dávid a Zif pusztájában
az erdben.
ímé mi itt a Jááának földéhen is félünk^
tehát mennyivel inkább ha Kéhilába 16. Felkele pedig Jónathán Saulnak
megyünk a Filiszteusok táborára.
íija, és méne Dávidhoz az erdbe, és
4. Azokáért ismét megkérdé Dávid az megersíté az kezét az Istenben.
Urat, kinek felele az Úr és monda: Kelj 17. És monda néki: Ne félj, mert nem
fel, menj alá Kéhilába ; mert én a Filiszteusokat
kezedbe adom néked. nak népe ; hanem te uralkodni * fogsz az
találhat meg téged Saulnak az én atyám-
5. Elméne azért Dávid és az emberei Izráelen, és én teutánnad második lészek,
és Saul is az én atyám f tudja Ao^?/ úgy
lészen. * rész 20, 14—17. t rész 20, 31. 24, 21.
^18. És szövetséget* szerzének ketten az
r eltt: és megmarada Dávid az erdben,
Jónathán pedig elméne házához.
* rész 18, 3. 20, 17.
19. Felm énének pedig akkor a Zifeusok
Saulhoz Gibeába, mondván : Nemde
Dávid nem mi nálunk * lappang é az
ers helyeken az erdben, a Hakila halmán,
melly a puszta mellett jobbkéz fell
vagyon ? * vers U. Zsolt. 54, 2.
20. Most azért Király, a te szíved
teljes kívánsága szerint jöjj alá, és mi
gondunk az, hogy a Királynak tet kezébe
adjuk.
21. É^ monda Saul: Áldottai vagytok
ti
az Úrnak, hogy engemet szántok
22. Menjetek el kérlek és mégis készüljetek
jobban hozzá: tudjátok meg és
lássátok meg e helyet, a hol maradása
vagyon, és kicsoda látta ott tet; mert
megmondották nékem, hogy igen * ravasz.
* 2 Sám. 17, 8. 9.
23. Annakokáért menjetek végére és
tudjátok meg minden barlangját , a