Karoli - BIBLIA - 1873 I.

I
:
más
I
tudom
i
I
:
:
tátik Absolon oszlopának mind e mai
és elfutamodék.
22. És szóla ismét Akhimás, Sádók
fija, és monda Joábnak : Jó volna é ha
én is elfutnék Kúsiután ? Monda Joáb :
Miért futnál jó fiam, ha semmi egyéb
hírt nem vihetsz ?
23. Monda isméi: No valami, de én is
elfutok; monda néki: Ám fuss el. Elfutamodék
azért Akhimás a síkon való
úton, és meghaladá Kúsit.
24. Dávid pedig ül vala a két kapu
között, és az rálló felállott vala a kupa
padlására a kfalon felííl: felemelvén
pedig szemeit, látá hogy egy ember
igen futna csak egyedííl.
25. Kiálta azért az rálló, ésmegmondá
a Királynak, és monda a Király : Ha
egyedííl j, követség vagyon az
SÁMUEL 11. KÖNYVE 18. 19. 347
szájában,
és az jöttön-jövén, elközelíte.
26. Látá pedig az rálló, hogy más
ember is igen futna, és megkiáltá az
rálló a kapun állónak, és monda : ímhol
ember is fut egyedííl. Akkor monda
a Király : Az is hírmondó.
27. Monda ismét az rálló : A mint
látom, az elsnek szintén ollyan a futása
mint * Akhimásnak a Sádók fijának : és
monda a Király : Jámbor ember az, és
jó hírrel j.
* vers 23.
28. Kiáltván azért Akhimás, monda a
Királynak : Békesség, és meghajtá magát
arczal a földre, a Király eltt, és
monda : Áldott a te Urad Istened, ki
kezedbe adta az embereket, kik felemelték
kezeket az én uram ellen a Király
ellen.
29. Monda akkor a Király : Békével
vagyon é Absolon * fiam ? Felele Akhimás
: Látám hogy nagy bódulás vala,
mikor Joáb a Király szolgáját, és engemet
is te szolgádat elkülde; de nem
azután mi lett. * vers 5.
30. És monda a Király: Eredj tova és
napig.
* rész 14, 27. állj ott ; elébb méne azért és megálla.
19. Monda pedig Akhimás, * Sádók 31. És azonközben Kiísi * elálla, és
fija : Majd elfutok én, és megmondom a monda Kúsi : Ezt izenik a Királynak
Királynak, hogy megszabadította az Ür az én uramnak, hogy az r az igaz
tetazellenségeinekkezekböl. *rész i?, iv. ítélete szerint megszabadított ma téged
20. És monda néki Joáb : Ne légy ma mindeneknek kezekbl, kik ellened támadtak
volt. * vers 21.
hírmondó, hanem holnap mond meg a
hírt, ma ugyan * ne mond meg, mivelhogy
a Király fija megholt. *vers 21. 22. vagyon é * Absolon az én fiam? Felele
32. Monda a Király Kúsinak: Békével
21. Monda azonközben Joáb Kúsinak Kúsi : Ollyanok legyenek az én uramnak
a Királynak minden ellenségei, és
Eredj el, mond meg a Királynak a mit
láttál; és meghajtá magát KúsiJoábnak,
valakik te ellened gonoszúl feltámadnak,
mind a te fiad. * vers 14. 17.
33. És megháborodék a Király és felméne
akupa felett való vacsoráló házba,
és síra, és ezt mondja vala mentében
Szerelmes fiam * Absolon ! édes fiam,
édes fiam Absolon ! bár én holtam volna
meg te éretted, Absolon édes fiam, szerelmes
fiam * ! vers 5. rész 19, 4.
19. RÉSZ.
Dávid ismét helyére áll a Királyságba.
És megjelenték Joábnak, hogy a Király
sírna, és Absolont jajgatná.
2. Fordula azért az a szabadulás azon
a napon az egész népnek nagy bánatjára
; mert hallja vala az napon a nép
hogy beszélenék : Igen bánkódik a Király
az
fiján.
3. És kezdék magokat az napon a seregbl
kilopni és bémenni a városba,
mint szinte szokták magokat ellopni a
féle emberek, kik igen szégyenlik, hogy
a hadból
elfutottak.
4. A Király pedig béborította * vala
orczáját, és nagy szóval kiáltja vala a
Király : Édes fiam, Absolon ! Absolon
édes fiam ! szerelmes fiam !
* rész 15, 30.
5. Béméne azért Joáb a házba a Királyhoz,
és monda: Szégyent tettél e mai napon
minden te szolgáidnak orczájokon,kik
e mai nap a te * lelkedet megszabadították
és a te fiaidnak, és leányaidnak lelkeket,
és feleségidnek lelkeket, és ágyasidnak
lelkeket. * rész le, 11. 18, 18.
6. Szeretvén azokat, a kik téged gyíílölnek
; és gyíílölvén azokat, a kik téged
szeretnek ; és megjelentéd ma, hogy kevés
6ec5w?eíe^ vagyon mind a Fembereknek,
mind a szolgáknak te nálad; mert megtapasztaltam
azt ma, hogy csak élne Absolon
bátor ma mind egyig megholtunk
volna, jobbnak * tetszenék néked.* vers 4.