Karoli - BIBLIA - 1873 I.

256 BÍEÁK KÖNYVE 1.
3. És monda Júda az atyafiának Simeonnak:
Jer fel velem együtt a nékem
sorssal jutott örökségre, hogy hadakozzunk
a Kananeus ellen : és én is
elmegyek veled a néked sorssal jutott
örökségre : és elméne vele Simeon.
4. Esfelméne Júda, és kezekbe adá az Úr
nékik a Kananeust és Perizeust, és levágánakbennekBésekben
tízezer férjfiakat.
5. És találák Adonibéseket Bésekben,
és hadakozának ellene : és megverék
azt a Kananeust és Perizeust.
6. Elfuta annakokáért Adonibések, és
üzék, és megfogák tet, és elvágák
kezeinek és lábainak nagyujjait.
7. És monda Adonibések: Hetven Királyok,
kiknek elvágattam vala kezeiknek
és lábaiknak nagyujj aikat, szedegetnek
vala az én asztalom alatt : a mint
cselekedtem, úgy * fizetett nékem az
Isten. És vivék tet Jérusálembe és
meghala ott. * 2 móz. 21, 24. 25. Luk. e, 38.
8. Mert hadakoztak vala a Júda fijai
és a várost tzzel megégették vala.
9. És annakutánna alámenének a Júda
a Kananeus ellen való hadakozásra,
Jérusálem ellen, és megvévén azt, levágták
vala annak lakóit fegyvernek élivel,
fijai
ki lakik vala a hegyes földön, és a délrl
való tartományban, és a lapáczon
10. Mert elment vala Júda a Kananeusra,
ki lakik vala Hebronban, neve
pedig Hebronnak annakeltte vala Kirjáth-árba;
és megverték vala*Sésait és
Ahimánt, és Thálmait. * jós. 15, 14.
11. És onnan ment vala * Débirnek
lakóira : neve pedig Débirnek az eltt
vala Kirjáth-séfer.
12. És monda Káleb : A
ki megveri
Kirjáth-séfert, és megveszi azt, néki
adom Aksát az én leányomat feleségül.
13. Megvevé pedig azt a Kénáz fija
Othniel, ki Kálebnek öccse vala: és néki
adá Aksát az leányát feleségül.
* Jós. 15, 15—17.
14. Vala pedig hogy mikor Aksa menne
az férje házához, arra készteté tet
az 0 férje, hogy az attyától * mezt
kérne, és leszálla a szamárról ; és monda
néki Káleb : Mi dolgod vagyon ?
15. És monda néki: Adj nékem áldást
mivelhogy száraz földet adtál nékem,
adj nékem vizeknek kútfejeit is: és ada
16. Kéneusnak * is pedig a Mózes
ipának fijai felmentek vala a pálmafáknak
városából, a Júda fijaival Júdának
pusztájára, melly vagyon Arádnak délrl
való részében: mert elment vala
hogy laknék a néppel.
* rész 4, 11. 4 Móz. 10, 29.
17. És elméne Júda viszont az atytyafiával
Simeonnal, és megverék a
Kananeust, ki Séfátban lakik vala, és
megpusztíták azt : és ne\^ezé a * várost
Kormának. * 4 móz. i4, 42-45.
18. Azután megvevé Júda Gézát és annak
határát, Askelont és annak határát,
és Ekront és annak határát
19. Mert vala az Úr Júdával, és birá
a hegyet: de nem üzé ki a völgynek lakóit:
mert vas * szekereik valának nékik.
* Jós. 17, 16.
20. És adák Kálebnek Hebront, miképen
* szólott vala Mózes : és kiüzé
onnan az Anák három fijait.
* 4 Móz. 14, 24—30. Jós. 14, 13.
21. Jebuzeust pedig Jérusálemnek lakóját
ki nem * üzék a Benjámin fijai
azokáért lakék Jebuzeus a Benjámin
fijaival Jérusálemben mind e mai napig.
* Jós. 15, 63. 18, 28.
22. Felment vala pedig a József háza
is Béthelbe, és az Ür vala vele.
23. És megkémlelteté a József háza
Béthelt, melly városnak neve az * eltt
Lúz vala. * i móz. 28, i8. 19.
24. És látának a kémek egy férjfiat,
ki abból a városból j vala ki, és mondának
néki: Mutasd meg, kérlek bémenetelit
e városnak, és jól tészünk veled.
25. Ki megmutatá nékik a városnak
bémenetelit, és levágák a város népét
éles fegyverrel; azt a férjfiat pedig és
minden háznépét elbocsáták.
26. Elméne azért az a férjfiú Hittimnek
földébe, és várost építe, és nevezé
azt Lúznak, melly annak neve mind e
mai napig.
27. Nem * üzé ki pedig Manasse Bethséannak
és az faluinak lakóit; ésThahanáknak
és faluinak lakóit : és Dórnak és
faluinak lakóit : és Jibleámnak és faluinak
lakóit : és Megiddónak és faluinak
lakóit; mert tetszik vala a Kananeusnak
a lakás azon a földön. * jós. 17, 11. 12.
28. És mikor megersödött volna az
néki Káleb alsó és fels kútfejeket. Izráel, a Kananeust adófizetvé tevé : de
* Jós. 15, 18. 19.
I
mindenestl nem üzé ki tet.