You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
290<br />
valának.<br />
* 2 móz. 3, 2. 4, u. 15.<br />
28. Elválasztám * tet az Izráelnek<br />
minden nemzetségei közzl magamnak<br />
a Papságra, hogy az én oltáromon áldoznék,<br />
hogy temjénezne ; és az Efódot<br />
elttem viselné, és az Izráel íijaitól minden<br />
ttízre való áldozatna/í f maradékéX<br />
a te atyád háznépének engedtem.<br />
* 2 Móz. 28, 12. t 3 Móz. 7, 32-34. 10, 14.<br />
29. Miért hogy megtapodtátok az én<br />
áldozatimat és az én Minhámat, melylyet<br />
parancsoltam, hogy legyen az én<br />
sátoromban ? Es inkább becsülted a te<br />
íijaidat hogynem mint engemet, hogy ti<br />
magatokat hizlalnátok * az én népemnek<br />
az Izráelnek minden áldozatinak szépével.<br />
* vers 14—16.<br />
30. Azért azt mondja az Izráelnek Ura<br />
SAMUEL I. KÖNYVE 2. 3.<br />
Istene: Azt mondottam vala, * hogy a te<br />
házad, és a te atyádnak háza elttem<br />
járna mind örökké; de most azt mondja<br />
az Úr : Távol legyen az tlem : Mert a<br />
kik engemet tisztelnek, azokat megtisztelem,<br />
de a kik engem megutálnak,<br />
mesfiitáltatnak. * 2 móz. 28, 1. 43. 4 móz. 25, 11. 13.<br />
31. Imé eljnek a napok, és én elvágom<br />
a te karodat * és a te atyád házának<br />
karját, hogy ne találtassék vén ember<br />
a te házadban. * rész3,]2. 4,11. 1 Kir. 2,26. 27.<br />
32. És meglátod az Isten házának<br />
keserségét: a jók hellyett, mellyeket<br />
az Úr cselekedett volna az Izráellel; és<br />
vén eynher nem lészen házadban soha.<br />
33. Es mindazáltal az én oltáromtól<br />
el nem fogyatom a te házadnépe közzül<br />
való férjfiat, hogy a te szemeidet megemésszem<br />
és a te lelkedet keserséggel<br />
illessem; de minden te házadnépe ember<br />
korokban halnak meg.<br />
34. És e legyen néked jelül, melly<br />
következik a te két * fijaidra, Hofnira<br />
és Fineásra, hogy mindketten egy napon<br />
meghalnak. *rész 14,11.<br />
35. És támasztokmagamnak*hívséges<br />
Papot, ki az én kedvem és akaratom<br />
szerint cselekeszik : és építek néki állandó<br />
házat ; és jár az én megkent Királyom<br />
eltt teljes életének napjaiban.<br />
* 1 Kir. 2, 27. 35.<br />
36. Es lészen, hogy valaki megmarad<br />
a te házadban, elj, és térdet fejet hajt<br />
annak egy ezüstpénzért, és egy darab<br />
kenyérért, és azt mondja: Fogadj bé,<br />
kérlek, engemet is a Papok közzé valami<br />
27. Jöve pedig az Istennek embere<br />
Élihez, és monda néki: Azt mondja az<br />
Úr, valyon s nem jelentettem é meg<br />
magamat nyilván a te atyád * házának,<br />
mikor Egyiptomban a Fáraó házában tisztre, hogy ehessem valami falat kenyeret.<br />
Az Éli<br />
3. RÉSZ.<br />
háznépe veszedelme megjelentetik Sámuelnek és<br />
ó általa Élinek.<br />
A gyermek Sámuel pedig szolgál vala az<br />
Úrnak Éli eltt : És az Úrnak Próféták<br />
által való szólása akkor az idben igen<br />
ritka vala, és nem vala látható jelenés.<br />
2. Ln pedig akkor az idben. Éli aluszik<br />
vala az szokott helyén (és immár<br />
az szemei * megkezdettek vala homályosodni,<br />
és nem láthat vala.) *rész 4, 15.<br />
3. És minekeltte az Istennek szövétnekét<br />
* megoltották volna, és Sámuel is<br />
aludnék az Úr templomában, mellyben<br />
az Isten ládája vala. ^<br />
* 2 móz. 27, 21.<br />
4. Akkor szólítá az Úr Sámuelt, ki<br />
monda : ímhol vagyok én !<br />
5. És futamodék Élihez, és monda: ímhol<br />
vagyok én, mert te hívál engemet.<br />
És monda: Nem hívtalak; menj vissza,<br />
aludj el. Elméne azért, és elaluvék.<br />
6. Szólítá ismét az Úr Sámuelt: És felkelé<br />
Sámuel, és méne Élihez, és monda:<br />
ímhol vagyok én, mert hívál engemet.<br />
És monda : Nem hívtalak édes fiam<br />
menj el, aludj el.<br />
7. Sámuel pedig még nem * szokott<br />
vala az r szavához, és még nem tudja<br />
vala az Úrnak beszédét. * vers 1.<br />
8. Szólítá azért mégis harmadszor az<br />
Úr Sámuelt, és felkele, és méne Élihez,<br />
és monda : ímhol vagyok én : mert hívál<br />
engemet. Akkor eszébe vevé Éli, hogy<br />
az Úr hívná a gyermeket.<br />
9. Monda azért Éli Sámuelnek : Menj<br />
el, aludj el, és ha szólít téged, azt<br />
mondjad: Szólj Uram, mert jól hallja a<br />
te szolgád ! Elméne azért Sámuel és az<br />
helyén elaluvék.<br />
10. Eljve ismét az r, és megálla, és<br />
szólítá ismét mint annakeltte, és monda<br />
: Sámuel, Sámuel ! Felele Sámuel, és<br />
monda : Szólj ; mert jól hallja a te<br />
szolgád!<br />
11. És monda az Úr Sámuelnek: íme<br />
én cselekeszem néminémü dolgot * Izráelben,<br />
melly et valakik hallanak, mind a<br />
két fülök t megcsendül belé.<br />
* rész 4, 11. t 2 Kir. 21. 12.,
Change language