Karoli - BIBLIA - 1873 I.

!
!
32.
báttja házába, ö pedig veszteg fekszik
vala ; és lisztet vévén meggyúrá, és bélest
csinála ö maga eltt, és megízé a bélest.
9. Elhozá annakutánna a serpenyt,
és kitölté eleibe ; de ö nem akara enni,
és monda Amnon : Küldjétek ki mind
innét ez embereket tlem; és kimenének
mindnyájan elle.
10. Akkor monda Amnon Támárnak;
Hozd bé a kamarába az étket, hadd
egyem kezedbl ; vevé azért Támár a
bélest, mellyet készített vala, és bévivé
Amnon báttyának, az ágyasházba.
11. És eleibe vivé hogy ennék, ésmegragadá
tet, és monda néki : Jövel feküdj
mellém édes húgom.
12. Támár pedig monda néki: Ne legyen
az édes bátyám, engemet meg ne
ronts, mert nem így szokott lenni az
Izráel né'pe között, ne cselekedjél
bolondságot.
SÁMUEL II. KÖNYVE 13. 339
illyen
13. Mert én hogyhogy távoztathatom
el a nagy gyalázatot ? te pedig ollyan
lészesz Izráelben mint egy bolond. Azért
kérlek, szólj a Királynak felle; mert
nem tart meg engemet tled.
14. Nem akará pedig az szavát megfogadni,
hanem ert vn TáTíiávoiíi es
megn;^omván tet, vele közösüle.
16. Ki felele néki: Mi okáért? nagyobb
gonoszság* lészen ez annál, mellyet rajtam
cselekedtél, ha kiüzsz.
nem akará szavát is
De Amnon
meghallani.
* 5 Móz. 22, 28. 29.
17. És szólítván az inast, a ki néki udvarol
vala, monda : zd ki ezt gyorsan
ellem, és zárd bé az ajtót utánna.
18. Yala pedig Támáron igen szép
tarka szoknya, a minémííben szoktak
vala járni a Király leányai, kik szüzek
valának : kiüzé azért tet a szolga és
bézárlá az ajtót utánna.
19. Hamut * tölte azért Támár az
fejére, és a tarka szoknyát, melly rajta
vala t meghasogatá, és kezét fejére kapcsolván,
menten-megyen vala, és jajgat
vala. * Jób 2, 12. t vers 14. 18.
20. És monda néki a báttya Absolon:
Netalán Ammon bátyád volt veled? azért
hallgass most húgom: mert atyádfia, ne
bánkódjál azon felettéb. Ln azért Támár
nagy árvaságban az bátyának
Absolonnak házában.
21. Dávid Király pedig hallván mind
ezeket, felette igen megharaguvék.
22. Nem szóla pedig semmit felle Absolon
Amnonnak, sem jót, sem gonoszt:
mert igen gyíílöli vala Absolon Amnont,
mivelhogy megszeplsítette vala az
húgát Támárt.
23. És ln két esztend múlva, hogy
Ahsolonnük juhait nyírnék Baál-Hásorban,
melly Éfraimnál vagyon, és oda elhivá
Absolon mind a Király *
íijait.
* 1 Krón. 3,1-9.
24. Béméne pedig Absolon a Királyhoz
is, és monda: Imé most nyírik a te szolgádnak
Jí^Wí^ azerí jöjjön el kérem a
Király, és az szolgái a te szolgáddal.
25. Monda a Király Absolonnak : Ne
édes fiam, ne menjünk el most mindnyájan,
nem kell megterhelnünk téged. És
ismét erlteti vala tet, de nem akara
elmenni, hanem megáldá tet.
26. Monda mégis Absolon : Ne jöjjön
é tehát el velünk * Amnon, az én atyámfia
? felele néki a Király : Miért menne
elveled?
*iKrón.3,i.
27. Mikor pedig untatná tet Absolon,
15. És meggyülölé tet Amnon felette
igen, és nagyobb ln a gyíílölség minek-
elbocsátá vele Amnont is, és mind a
utánna megutálá, a * szeretetnél, mellyel Király * fijait. * vers 23.
tet megszerette vala. És monda néki 28. Parancsolapedig Absolon az szolgáinak,
Amnon: Kelj fel, eredj dolgodra.
* vers 2. 4.
ezt mondván : Kérlek, reá vigyázzatok,
és mikor Amnon a bortól jó
kedvet vészen és mondándom néktek,
akkor verjétek is Amnont, és öljétek
meg tet, semmit ne féljetek, hiszen én
parancsoltam néktek, legyetek bátrak
ne féljetek.
29. Úgy cselekedének azért az Absolon
szolgái Amnonnal, a mint Absolon * parancsolta
vala: és felkelének mind a
Király fijai, és kiki öszvérére üle és elszaladának.
* rész 12, 10.
30. Mikor pedig még az útban volnának,
hír juta Dávidhoz, mondván: mind
megölte Absolon a Király fijait, egy sem
maradt meg közzíílök.
31. Felszökellék azért a Király, és
megszaggatá * ruháit, és a földön hevére;
az szolgái is mindnyájan ruháikat
megszaggatván, állanak vala eltte.
* 1 Móz. 37, 34.
Szóla pedig Jónadáb, Simeának*a
22*